A remélt arany egy helyett egy bronzzal kellett beérnie Londonban

Cseh Laci nem áll meg Rióig

2012. augusztus 03., 12:36 szerző: Horog László
Mindhárom olimpiájáról éremmel tér haza, tehát nem lehet elégedetlen. Ám ha abból indulunk ki, hogy mindegyik seregszemlére az arany reményében utazott, elégedett sem lehet. Cseh Laci 200 vegyesen bronzéremmel zárta egyéni szereplését a brit fővárosban.

- A bronznak örülök, nagyon mélyről kellett felállnom, hogy végre érmet szerezzek. Most nem volt több bennem, de úgy gondolom, annál lényegesen jobb úszó vagyok, mint amit Londonban produkáltam. Nagyon sok munkát végeztünk, jó formában érkeztem, nem véletlenül mondtam, hogy a célom nem más, mint az aranyérem.

-  Ilyen megközelítésből a bronz valóban csalódás.

- A 400 vegyesen gyomorszájba vágtam magam, hatalmas ütést vittem be, ami nagy törést jelentett. Elszórakoztam azt az előfutamot, este akartam jól úszni, a döntőben, tartalékoltam az erőmmel. Pedig nem kellett volna sok, néhány erősebb mozdulat, s ott vagyok a fináléban, ráadásul nem lettem is volna fáradtabb. Az említettek után a 200 vegyesen szerzett bronz kifejezetten jó eredmény, az első számom után elbizonytalanodtam: valóban jó vagyok, vagy sem? Azon meditáltam, talán mégsem alakult olyan jól a felkészülés, ahogy képzeltem. A 200 vegyes sem hozta vissza az önbizalmamat, a 12. időt úsztam, nem volt esélyem a döntőre. Innen kellett visszakapaszkodnom, a rövidebb vegyesúszó szám előtt kellett újra felépítenem magam.

- Úgy tűnik, sikerült. Bár a két amerikai torpedó, Phelps és Lochte ellen nem volt esélye, nagyszerű hajrával a brazil Pereirát leszorította a dobogóról.

- Az első száz kifejezetten gyenge volt, ha erősebben kezdek, talán a végjátékban ott vagyok a két amerikaival, viszont addigra nagyon elmentek tőlem, esélyem sem volt, hogy őket utolérjem. Pedig én velük szerettem volna menni, nem Pereirával.

Csah László: - A következő olimpián sem leszek még öreg (Fotó: MTI / Kovács Anikó)



- Így viszont maradt ereje lehajrázni a dél-amerikait.

- Igen, ebben is lehet valami, ha erősebb a kezdés, talán nem marad elég erőm a végére.  Ismétlem, annak örülök, hogy végre dobogóra léphettem, ám ennél sokkal, de sokkal jobbat vártam magamtól. Arra viszont feltétlenül jó volt ez az eredmény, hogy folytassam Rióig, ott leszek a 2016-os olimpián. Huszonhat és fél éves vagyok, nem érzem magam öregnek. A következő ötkarikás játékokon már túljutok a harmincon, de nem gondolom, hogy ez túlzott kor egy úszó életében. Amikor 200 vegyesen beérkeztem a célba, eldöntöttem, hogy folytatom az ötkarikás játékokig, az eddigi ezüstöket és bronzokat szeretném aranyra váltani. meg fogom mutatni, hogy ennyi idősen is lehet nyerni, akár mindkét vegyesúszó számban. Ha nem vágnék neki, feladnám, megfutamodnék, úgy érzem, nincs más út előttem, menni kell előre.

- A legutóbbi vb-n, Shanghajban is 200 vegyesen volt döntős, 400-on a vert mezőnyben végzett. Nem lenne értelme csak a rövidebb távra készülni?

- Ahhoz, hogy a rövidebb távon eredményes legyek, a hosszabbra kell jól felkészülni. Az utóbbi a legpokolibb úszószám, nagyon fáj, rendkívüli szenvedés a felkészülés, nagyon sokszor végigcsináltam. Én a 400-re készülök elsősorban, abból pedig kisülhet valami jó 200-on is. Nyilván lesznek, akik úgy gondolják, ezek most nagy szavak, de valóban ki fogok tartani a 2016-os olimpiáig. Nem akarom olimpiai arany nélkül befejezni a pályafutásomat.

- Mit gondol, Phelps és Lochte is folytatja Rióig?

- Nem tudom. Nem tudok az ő fejükkel gondolkozni. Azt látom, ők is kezdenek fáradni. Ha folytatják is, talán ők sem lesznek mindig csúcsformában.   

Horog László

Facebook