Mit ér nekünk az életünk?

Sok kerékpáros életét mentette már meg a fejvédő, ami nálunk kevésbé elterjedt. Nyilván azért is, mert nem kötelező, csak a közúton, akkor is, ha 50 kilométer/óra sebességnél gyorsabban tapossuk a pedált.

Talán úgy vagyunk ezzel is, mint sokan az autóban a biztonsági övvel: miért éppen velünk történne meg a baj? Azért a többség becsatolja az életmentő hevedert - kivéve minden ötödik társunkat - , mert gondol a biztonságára, s persze nem akar több tízezer forintot fizetni a rend őreinek. Noha kemény héjú sisakokat hordtak már a versenyzők az 1920-as évektől, tömegszinten az 1970-es évektől terjedt el, majd egyre népszerűbb lett (de még mindig nem eléggé) az elmúlt 30 évben. Senkit ne nyugtasson meg az a tény, hogy ugyan nőtt a kerékpárforgalom az útjainkon, ennek ellenére csökkent a balesetek száma. Talán azért is, mert eljutottunk odáig, hogy az autósok ma már jobban figyelnek rájuk és a gyalogosokra, mint a korábbi években.

Kézenfekvő, hogy ugyanúgy, mint az élet más területén, a gyermekeknél kell kezdeni a tudatformálást, megismertetni velük a biztonságos közlekedés feltételeit. Jó példát látni erre Oslóban, ahol már a bölcsődések is színes sisakokban hajtják - na, persze lábbal - a műanyag négykerekűeket. A norvég szülők bizonyára nem mondják azt később a családi túrák előtt, hogy ne vedd fel, felesleges... Éppen fordítva lesz, amikor a kicsik figyelmeztetik őket. Úgy tapasztaltam, hogy erre az északi országban nincs is nagyon szükség, hiszen a remek minőségű kerékpárutakon - amelyeket sífutók, gördeszkások is használnak - úgy minden harmincadik kerekezőn nincs fejvédő. Irigylésre méltó arány.

Norvégiában a kutyasétáltatást és a biciklizést gyakran összepárosítják, ráadásul mindezt úgy, hogy még baleset sincs belőle
Fotó: Mátételki András

A többség jó minőségű géppel , sportos szerelésben teker helyenként, mint az őrültek. Néha már úgy éreztem magam, mint aki egy verseny közepébe csöppent, ugyanis több helyen a gyalogosokkal kellett megosztaniuk az aszfaltcsíkot. A csengőt feléjük sem divat használni, ezért jobb, ha a gyalogosan közlekedő minden sávváltásnál hátrapislant.

Tetszett, hogy a fiatalok mellett az idősebb korosztály is aktívan sportol: kocognak és persze sokan bringáznak. A jólétük mellett arra is büszkék, hogy mennyire egészségesen élnek beleértve a táplálkozásukat is. Megtehetik, hiszen gazdag országban élnek, ahol a lakóknak nem kell másodállásokat vállalniuk munkaidejük után.

Szóval, Oslóban úton-útfélen hajtják a bringát, amelyet a házak előtt parkoltatnak, természetesen kikötve, bár errefelé nem igazán jellemző a lopás. Az meg végképpen nem, hogy a tulaj bevigye a drótszamarát a lépcsőházba, ahol kínosan ügyelnek a tisztaságra.

Olyat is láttam, hogy egy fiatal nő a kerékpárja mellett futtatta kedvenc kutyusát. De nem úgy, mint minálunk, hogy a pórázt odafogta a kormányhoz, ami tudvalevően igen balesetveszélyes, ha az eb hirtelen irányváltoztatás mellett dönt, hanem egy távtartóhoz rögzítette a kötelet .

Szóval, csak gondoljunk bele! Két méter magasból fejjel leesni a betonra, hát, elég kockázatos kimenetelű a baleset. Ám a fejvédő elnyeli az ütés energiáját, legfeljebb összetörik. Az orvosnak a kéz- és lábtörések ma már nem jelentenek kihívást, egy koponyatörés meglehetősen kockázatos beavatkozás, feltéve, ha élve megússzuk a balesetet.

Szerencsénkre megyénkben is egyre több helyen épülnek kerékpárutak, amelyek biztonságosabbá teszik sokak kedvenc sportolását, kikapcsolódását.

Hosszan lehetne riogatni a tömegsportban résztvevőket súlyos kimenetelű balesetek felidézésével, de nincs értelme
a nehezen átállítható gondolkodásunk miatt. Például súlyos következményekkel járó betegségekben a világelsők között vagyunk lásd rákbetegségek , mégsem vesszük igénybe az ingyenes szűrővizsgálatokat.

A fiatalok mellett
az idősebb korosztály is aktívan sportol