Lóerő

2017.01.12. 20:20

Nem indul az autó? Itt a megoldás!

Veszprém - Az elmúlt napok negatív hőmérsékleti rekordjai elválasztották az ocsút a búzától, azaz sok elgyengült akkumulátort taszítottak a fagyhalálba, bár némelyikük ideig-óráig még életre lehelhető. Mit tehetünk, hogy megelőzzük a hidegindítási nehézségeket, illetve hogyan és mivel rögtönözzünk, ha már felsültünk a lemerült akkuval?

Karl Ákos

Irigylésre méltó helyzetben vannak azok, akik a természettel összhangban megtehetik, hogy novembertől márciusig téli álomba szenderülnek, az ő fejük ugyanis nem fáj a fagy és a hó okozta közlekedési nehézségektől (és egyébtől sem), nekik nem is szól ez az írás, hiszen nyilván most is alszanak.

PREVENCIÓ A gyártók által az új autókba szerelt akkumulátorok élettartama többnyire kitart az általános garanciaidő végéig, rendszeres karbantartással, optimális üzemeltetési körülmények között és némi szerencsével azonban 8-10 évet is kibírhatnak.

A téli üzemre való felkészítés során nyilván minden gondos járműtulajdonos megvizsgálta-megvizsgáltatta az akkumulátora állapotát, szükség estén feltöltötte-feltöltette vagy kicserélte azt, és nem feledkezett meg az akku pólusainak és a kábelsaruknak a megtisztításáról sem. Ők azok, akik mostanság reggelente a mínusz 15-20 Celsius-fok (ilyen hőmérsékleten az akkumulátorok névleges kapacitásuk 50-60 százalékának leadására képesek csak) ellenére is nagy biztonsággal indítják a csillaggarázsban alvó autójukat. Jó hír, hogy aki nem híve a preventív megoldásoknak, most is megteheti az előbb említett felkészítést.

Itt a piros, hol a piros? Természetesen a piros indítókábel az akku piros, pozitív pólusára kerül
Fotó: Penovác Károly

Az akkumulátor élettartama a típusán és a kapacitásán kívül nagymértékben függ attól is, hogy a gépkocsi fűtött garázsban vagy a szabadban áll, illetve a gépjárműhasználat módjától. Egy jó állapotú akkumulátor is komoly teljesítményvesztést szenved el, ha a téli mínuszokban hónapokon át gyakori indítás mellett rövid utakon és alacsony fordulatszámon üzemel az autó, mivel ilyen körülmények között a generátor által adott töltés többnyire nem képes kompenzálni az indítások során elszenvedett kapacitáscsökkenést. Hatványozottan jelentkezik ez a probléma, ha az autóhasználat közben számos fogyasztót üzemeltetünk (a világítás mellett légkondit, ventilátort, ülésfűtést, ablakfűtést, audiorendszert, telefontöltőt stb.), ilyen körülmények között egy egészséges akkumulátor is feladhatja a küzdelmet.

RÖGTÖNZÉS Lássuk, milyen lehetőségek kínálkoznak a motor beindítására. A legcélszerűbb, de lassú megoldás az akkumulátor feltöltése. Amennyiben nem lett nullára kisütve az akku, nem öreg és nincs végzetesen elszulfátosodva, ez járható és biztonságos út. A korábban gyakran alkalmazott betolás/behúzás havas, jeges úton nem sok sikert ígér, az automata váltós járművek esetében pedig tilos is: a manőver nem kecsegtet eredménnyel, komoly károkkal annál inkább. A leggyakrabban alkalmazott módszer a bikázás, bár a mai, bonyolult és érzékeny elektronikai rendszerekkel telezsúfolt autók esetében ez sem teljesen rizikómentes.

Amennyiben mégis erre a megoldásra szorulunk, tartsunk be néhány fontos szabályt. 800 köbcenti hengerűrtartalmú, harminc-egynéhány amperórás akkuval szerelt autóval ne próbáljunk három-ezer köbcentis, halott dízelmotort életre kelteni. Ha magunk vásárolunk bikakábelt, ne a szupermarket legalsó polcáról válasszuk a legolcsóbbat, a vékony és gyenge kábelek csak 150-200 amper átvitelére képesek, így gyorsan elfüstölhetnek. A bikázás menete: Csatlakoztassuk az indítókábel piros, pozitív vezetékét előbb az álló motorú indító, majd az indítandó jármű akkumulátorának piros, pozitív sarujához, majd a fekete, negatív kábelt ugyanebben a sorrendben az akkumulátorok negatív, fekete pólusaira. Ha nem takarja sok műanyag burkolat a motor-blokkot az indítandó járműben, a negatív kábelt rácsíptethetjük közvetlenül a blokkra is, mert így nem okoz felesleges feszültségesést a motorhoz vezető testkábel.

Ez-után indítsuk be a segítséget nyújtó jármű motorját, a feszültségingadozás elkerülésére érdemes bekapcsolni egy fogyasztót (ventilátor, rádió) az indító autónál, és járassuk pár percig emelt fordulatszámon, majd indítózzunk a bikázandó autóval. Ha a 4-5 másodperces kísérlet nem hoz eredményt, pár perc múlva ismételjük meg, semmiképpen ne köszörüljünk hosszabban. Sikeres manőver esetén az indított gépjármű akkumulátorát még 2-3 percig tölthetjük a két gépjármű összekapcsolt állapotában (ilyenkor mindkét motor jár). Szétkapcsolásnál a rácsatlakozáshoz képest fordított sorrendben bontsuk le a kábeleket. Az így beindított járművel fél, egy órán át autózva már tölt annyit a generátor az akkumulátoron (ha utóbbi nem szenved végelgyengülésben), hogy képes lesz az újabb indításra, de azért javára válik egy akkutöltős regenerálás is.

VÁSÁRLÁS Milyen teljesítményűt, méretűt és fajtájút vegyünk, ha elkerülhetetlen az akkumulátor cseréje? Személyautók esetében a 12 voltos elektromos rendszer az általános, néhány régi járműben található csak 6 voltos akkumulátor. A legfontosabb szabály és elvárás, hogy a gyári akkumulátor kapacitásánál kisebb teljesítményűvel ne próbálkozzunk, a 12 voltos (jele: V), 55 amperórás (jele: Ah) helyett nem jó 44 amperórás, gyengébb helyett azonban tehetünk nagyobb teljesítményűt, ha elfér a motortérben, illetve az akkutálcán.

Ezzel eljutottunk a másik fontos szemponthoz, a mérethez: vásárlás előtt mérjük le, mekkora akku fér el a rendelkezésre álló helyen, illetve felénk fordítva ellenőrizzük az akkumulátort, hogy a pozitív, piros pólus jobb vagy bal oldalon van. Erre azért van szükség, mert a kábelek hosszát pontosan kiszámolják, nem érnek el a másik oldalra.

A hagyományos, savas ólomakkuk egyre inkább kiszorulnak a piacról. Hátrányuk, hogy rendszeres ellenőrzésre és desztillált vizes utántöltésre szorulnak, ez ugyanakkor némi előnyt is jelent, mert a cellakupakok kicsavarásával kontrollálhatók
a mélyben zajló folyamatok és az akkumulátor állapota.

A gondozásmentes akkuknál nincs szükség (és mód sem) a desztillált víz utántöltésére, mivel az elektrolitveszteség olyan alacsony mértékű, hogy pár évig, az akku élettartamáig nem szükséges foglalkozni vele. Karbantartásigénye maximum annyi, hogy ősszel megérdemel egy kapacitásmérést és esetleg egy töltést.

Egyébként pár hónap múlva itt a nyár, amit nagyon várunk már, de az akkuk melegben is döglenek: felgyorsulnak bennük a kémiai reakciók, így a korróziós folyamatok is, fokozódik a vízbontás, és növekszik az önkisülésre való hajlamuk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!