Nagy utat tett meg a veteránjármű egyesület három tagja

Kettő 250 köbcentis és egy 350-es Jawa motorkerékpárral vágott neki a mintegy háromezer kilométeres útnak a diszeli Rozsdamarók veteránjármű egyesület három tagja, Schenek Balázs, Kreiczigner Tibor és Mohos Csaba.

- Már az első napon több, mint hatszáz kilométert tettünk meg, Splitnél álltunk meg. Itt adódott egy kis technikai gond, eltörött az egyik motor lábtartója. A helyi kempingtulajdonos segített ki minket egy hegesztő trafóval - derült ki Mohos Csaba, hazaérkezés utáni élménybeszámolójából. Reggel indultunk tovább Montenegró felé, gépeinket több helyen megcsodálták, előfordult, hogy helyi motorosok kávéra, illetve egyéb italra invitáltak minket. Azon meglepődtünk, hogy mennyire kedvelt ma is a Jawa motorkerékpár. Szinte bárhol megálltunk, megszólítottak minket, kérdeztek, vagy éppen azt adták tudtunkra, hogy nekik is van, volt valamikor hasonló járgányuk. Mostarban is megálltunk, és az itteni híres hidat kerestük. Természetesen itt is motoros társaságba botlottunk. Először egy helyi bosnyák férfi segített, amikor a parkolás kacsán megszólítottuk. Ő ismeretlenül is maximális biztonságot garantált, hangsúlyozta, ne aggódjunk, nem fogják ellopni se a motorokat, se a rajta lévő tárgyakat. Igaza volt. Ezen kívül segítettek szállást találni, motoros felvezetéssel kísértek minket a kempinget, amit a kedvünkért nyitottak ki sorolta Mohos Csaba. A következő napon aztán a három utazó visszatért a tengerparta, immár Albánia felé haladtak. Útközben megszálltak egy kisvárosban, ahol a tulajdonosnak terészetesen éppen volt egy Jawa motorja, így a közös téma még a nyelvi nehézségek ellenére is adta magát. Korai keléssel Duresig haladtak, ami Albánia turisták által talán leginkább ismert városa.

Schenek Balázs (balról), Kreiczigner Tibor és Mohos Csaba a diszeli Rozsdamarók veteránjármű egyesület három tagja Albániában (Fotó: Archív)

- Kicsit tartottunk Albániától, hiszen idehaza vajmi keveset tudunk erről az országról. Azonban kellemesen csalódtunk. Az utak nagyobb részt jók, bár vannak rosszabb szakaszok, de ott is látszik a javítás szándéka. Jó véleményünk alakult ki az albán emberekről is, segítőkészek, kedvesek az idegennel. Egyébként szinte egymást érik a benzinkutak, a piacok tele vannak, az élelmiszerboltok késő estig nyitva tartanak, egyszóval pezseg élet. Egy férfi itt is megállított minket, hogy neki is Jawaja van, illetve megtudtuk tőle, hogy Duresben is működik motoros klub. Elkísért minket, és perceken belül odacsődültek a helyi motorosok. Nagyra értékelték, hogy a magyarok ilyen messze eljöttek és annak is örültek, hogy jó hírüket visszük majd. A helyi italokat meg kellett kóstolnunk, vacsoráról, szállásról is gondoskodtak számunkra, megjegyzem, nagyon korrekt áron. Meglepődtünk, hogy mennyire ismernek minket, a történelmünket. A barátságos légkör mellé csodálatos környezet párosul. Innen elmotoroztunk majdnem a görög határig, ahol fürödtünk, búvárkodtunk kicsit a tengerben. Itt ástuk el a menet közben letört lábtartómat, amelynek GPS-koordinátáit feljegyeztük, hátha egyszer valaki majd megkeresi és elhozza.

Elindulásuk utáni ötödik reggelen mentek vissza Duresbe, ahol már várták őket. Este városnézésen vettek részt, még a boltot is kinyittattak 11 óra után, mert memóriakártyát szerettek volna vásárolni. Összeismerkedtek egy gazdag helybelivel, akinek - mily meglepő - Jawaja van. Ezen kívül egy Ferrari és egy Porsche is állt a garázsban, de a legbüszkébb a régi motorkerékpárra volt. Azt kérte a magyaroktól, hogy szerezzenek neki egy lámpabúrát a motorjára, mert a régi eltörött. A megoldás - mint megtudtuk - éppen folyamatban van. Hazafelé útba ejtették még Szarajevót, ahol szintén barátságos fogadtatásban részesültek. Innen gurultak aztán hazáig a jelesre vizsgázott veterán gépekkel.

Az Albániát megjárt három motor átlagéletkora 45 év, azonban igencsak jól felkészített kétkerekűekről van szó. De egyébként sem bíztak semmit a véletlenre a fiúk, ugyanis mindhárman szerelők. Szerszámot, alkatrészt vittek magukkal, így a menet közben adódó kisebb hibákat kábel, bovden, gyújtás pillatokon belül orvosolni tudták. Az utakon, az autópályán nagyjából 80 kilométeres óránkénti átlagsebességgel tudtak haladni.