Vendégsarok - Értéktár, kincstár

Mi, muzeológusok, könyvtárosok, levéltárosok, akik nap mint nap gályázunk a tudomány, a közigazgatás és a közművelődés Bermuda-háromszögében, valamint a honismereti mozgalom minden más tagja, vajon mi örömöt lelünk ebben? Mi lehet az az erő, amely a haza, a szülőföld, a lakóhely nevezetességeit felismerni, leírni és népszerűsíteni hajt bennünket, a honismeret harcosait?

Annyira sokszínű a honismereti feladatok kínálata, hogy csak körülírom: a hon-ismeretnek tárgya lehet mindaz a természeti, társadalmi, anyagi vagy szellemi jelenség, akár hagyomány, akár valami új dolog, amely éltető közegünknek, emberi-települési-nemzeti környezetünknek bármely értékes elemét képes meglátni, méltányolni és másokkal is elfogadtatni a honszeretet, a humanizmus és a társadalmi szolidaritás fényében. Erre bárki mondhatja: hogy a csudába' lehet a dolgok közti eligazodáshoz viszonyítási pontokat találni olyan mezőben, amelyben a természeti nevezetességtől és a nullás kilométerkőtől kezdve a nagy csata helyszínét, a jeles költő haló porainak nyughelyét jelző emlékművön, feliraton át a nagy művészeti alkotásig, a példaszerű életműig, a világraszóló teljesítményig és a tájjellegű konyhai produktumig mindent el akarunk helyezni? Mindezt úgy, hogy ez a „honismertetői” szándék ne csak az elhivatott kutatókig jusson el, hanem sikerrel szólítsa meg a digitális világ csalfa csodáira szoktatott ifjúságot is, és azért kifizetődő is legyen

Lehet, hogy éppen az érték az a szó, amely mindannyiunk számára összefűzi ezt a sokfajta kincset? Tételezzük fel! Ez a szó különösen gazdag értelmet nyert azzal, hogy köréje valóságos mozgalom és törvényi szabályozás született. Egyre-másra alakulnak megyénkben is az értéktárbizottságok, hogy új elemekkel gazdagítsák tudásunkat és a reális önbecsülést is, melyre nagy szükséglet mutatkozik ebben az értékveszejtő világban. Valóban sokfélék a javaslatok; úgy vélem, számuk szinte tetszőlegesen gyarapítható, mivel az értéktári mozgalomnak – helyesen – nincsenek megszabott tervszámai, sem határidői. A fantázia korlátlanul képes ontani az ötleteket: az örvendetesen újjászületett tapolcafői forrásvidéket a tan-ösvénnyel, a dudariak szorgalmát dicsérő „huppanó” körtét, a tihanyi visszhangot, a hanyi csipkét, vagy a noszlopi „nagy túróst”, amely huncut neve ellenére egy nagyon finom rétesféle. De említhetem a pápai Kreizer József kályhagyáros külföldön is szabadalmaztatott találmányát, mellyel úgy 70 évvel megelőzte az Elek-thermax hőtároló kályháit. Megosztom az olvasókkal legutóbbi zenei élményemet: létének 22 éve során a veszprémi Bran együttes valószínűleg többet elért a magyar—ír barátság terén, mint Európa bármely 22 nagypolitikusa összesen. Hadd adjak némi ellenfényt is az összképhez: ennek a „kübörcös” Veszprémnek akkordikus jelképe lehetne a város közepén a Bagolyvári-szikla, ha értetlen és szívtelen emberek tíz éve el nem tüntetik a föld színéről.

Ötletekben, javaslatokban bővelkedhetünk, de ez nem minden. Az a lényeg, hogy az indítványokat következetesen kidolgozzuk, ne a sietség, ne a szöveg- és képdömping legyen a fő a munkában. Ehhez kívánok türelmet, módszerességet, jó tollat – így válnak majd értéktáraink kincstárakká.

Somfai Balázs ny. levéltáros