<u>Nosztalgiázás folyóiratokról</u>

Fiatalon volt egy olyan időszak az életemben, amikor nem kerestem rendszeresen, csak alkalmi munkákból éltem a Balaton partján. Hétről hétre beosztottam a pénzemet és igyekeztem úgy gazdálkodni, hogy péntekenként megvehessem az Élet és Irodalom, valamint az Új Tükör legfrissebb számát. 

Igaz, ezek hetilapok (az Új Tükörről csak múlt időben szólhatok), de a napilapok mellett fontosak voltak hétköznapjaimban. Linkeskedő haverjaim jókat röhögtek rajtam, hogy irodalomra költök. Mert az újságok mellett bizony makacsul vásároltam a folyóiratokat, az Új Írást és a pécsi Jelenkort. 

1970-ben a tiszai árvízről jöttem haza, amikor egy városon áthaladva, a piros lámpánál várakozva egy újságosbódé kirakatában megpillantottam az Új Írást. Leparkoltunk és megvettem. Akkor jött ki a nyomdából. Máig őrzöm a folyóiratok egy-egy példányát, a Nagyvilágból és a Kortársból is eltettem néhányat. 

Jóval később aztán az érdeklődésem kiterjedt a vidéki szellemi műhelyek folyóirataira, a Somogy, a Műhely, a Hévíz, a Dunatáj, az Árgus, megyénkben az Új Horizont állandó olvasmányaim lettek, és nemcsak azért, mert szerzőként is befogadtak. Amikor Laczkó András, majd később Tüskés Tibor szerkesztette a kaposvári Somogyot, még válaszoltak a szerzők leveleire, a két irodalomtörténész még tudta, tudja, hogy mit diktál az illem. 

Ahogy telt az idő és ahogy egyre mélyebbre merültünk a rendszerváltozás utáni demokráciában, az irodalmi erkölcsök is lazábbak, oldottabbak lettek. Nem állítom azt, hogy olyan égbekiáltó udvariatlanság, ha egy szerkesztőségben nem válaszolnak a kopogtató költő, író küldeményére, de a belső érdektelenség előbb-utóbb oda vezet, hogy a külső világ fokozatosan közömbössé válik. 

Az unalom, az egyhangúság, az állandó kedvezményezett gárda megöli az olvasói vágyakozást. Ahogy mostanában forgatok egy-két folyóiratot... Hát eljutottunk idáig. 

Most például ott tartunk, hogy Veszprém megyének az Új Horizont és az Új Balaton kimúlásával nincs irodalmi, művészeti orgánuma. Itt van ugyan a Vár Ucca Műhely, de folyamatos megjelenésről nem beszélhetünk. 

Hogy miért is kezdtem filozofálgatni ezeken a dolgokon? Balatonfüreden idén júniusban valamiféle feltámadásféle elkezdődött, megjelent a Tempevölgy című periodika mutatványszáma. Kultúra, művészet, tudomány... Főszerkesztője Praznovszky Mihály irodalomtörténész. A Tempevölgy a reformkori pannon érzületet idézi fel bennem, átmentve persze a 21. századba. És mintha a fiatalkori nosztalgia is jobban elborítana... Ez így van rendjén. Semmi nem ismétlődik, mondták a bölcsek. És ha mégis?!