Szavak nélkül

„A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.” (Kodály Zoltán)

„Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan.” (Franz Schubert)

„Zene nélkül az élet tévedés volna.” (Friedrich Nietzsche)

Sokan, sokféleképpen fogalmazták meg, mit jelent számukra a zene. Zenészek, gondolkodók, bölcselkedők, írók, költők, de ők sem tudják igazán megragadni, hiszen a zene egy más nyelven szól hozzánk: a hangok, dallamok, ritmusok, ütemek nyelvén. Elhagynak a szavak, a zene egy más dimenzióba visz minket. A zene visszhangozza örömünket, vigaszt és gyógyírt ad bánatunkra, megnyugtat és lecsendesít, társul szegődik a magányban, szavak nélkül fejezi ki érzéseinket, lelkiállapotunkat.

Én ma is őrzöm azt az idézetet, amit egykori zenetanárom ajándékozott nekem: „Amikor nem tudnak vigasztalni, fordulj a zenéhez. A zene valahol ott kezdődik, ahol a jó hatalma véget ér.”