Humoralista: Keserédes abszurd vaskos iróniával - Sándor Györgytől

Egy dobogó és körben székeken a közönség. Sándor Györgynek nincs szüksége kellékekre, hogy jelen legyen a színpadon. Időutazást tart térben és időben, régi emlékekből sztorizgat, hol viccesen, hol elgondolkodtatóan.

A közönséget folyamatos interakcióban tartja, beszélget, kérdez. Inkább csak beszél, oda-odaszúr egyet-egyet, kinek az életkorát becsüli fölé, kinek kérdést tesz fel, de választ már nem várva lép tovább. Bemutatkozik az első sornak, majd leül az egyik felállított néző helyére, és vagy egy percig hagyja áldozatát a színpad mellett tanácstalanul álldogálni.

A Vaszary-galériában Honoré Daumier litográfiáiból nyílt kiállítás, a művész ennek apropóján jött Füredre. A karikatúráról tényleg Sándor György jut az ember eszébe, hiszen nemcsak mondataival, de előadásmódjával, hatalmas gesztusaival, élénk arcjátékával gyorsan rajzolt karaktereket idéz nézői elé.

Sándor Györgynek nincs szüksége kellékekre, hogy jelen legyen a színpadon. Időutazást tart térben
és időben, nagy gesztusokkal régi emlékekből sztorizgat, néhol viccesen, de főképp elgondolkodtatóan Fotó: Sági Ági

Az előadás során többször is elmondja, hogy nem tud viccet mondani, de ez egyáltalán nem igaz. Sándor György jól mond viccet, és mesél is rengeteget. Gyorsan világossá válik az is, hogy miért nevezi magát humoralistának. Aki csak a tévés jelenetekből a Burda-szabásmintával tájékozódni vágyó Sándor Györgyöt ismeri, nem is gondolná, milyen könnyen, könnyeden vált komoly dolgokra: erkölcsről, bűnről, megbocsátásról, hitről, vallásról beszél. Rengeteget idéz versekből: Radnóti, Kosztolányi, Márai, Hugo, Pilinszky, Székely Magda sorait citálja. Magát elvetélt költő lelkületű embernek nevezi, egy Hrabal-hősnek. Feleleveníti találkozásait a XX. század ismert alakjaival: Latinovitscsal, Örkénnyel, Weöres Sándorral, Hofi Gézával.

Egy interjút is készít magával, amiben felteszi azokat a kérdéseket, amiket nyilván ezerszer hallott már az újság-íróktól, és így nagyon unhat: - Hogy tudja fejben tartani ezt a rengeteg szöveget? - Hát úgy, hogy én vagyok a súgólyukam is - mondja, és mutat nagyra nyitott szájára. Sztorijaival végig a megtörtént és a megtörténhetett volna határán egyensúlyoz. Sokszor követni is nehéz, mert hangos gondolatainak szinte mindegyike valamilyen szó-játék mögöttes tartalommal. Stílusparódiák, melyekben a jól felkészült közönség felismeri az eredeti írót.

Többször elmondja az este mottóját, melynek utolsó két szavát csak utolsó verse után árulja el. Ebben méltatlanul rövid életet élt vagy meghurcolt írók, költők nevét citálja hosszú sorban, akikkel a hatalom elbánt. Így válik érthetővé a mottó is: Az első gene-ráció felejt, a második elfelejt, a harmadiknak már eszébe sem jut... igazságot szolgáltatni.

Sándor György díjai, kitüntetései

1988: Jászai Mari-díj

1992: Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj

1994: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje

1998: Magyar Örökség-díj

2002: A Köztársaság Elnökének Érdemérme

2003: Karinthy-gyűrű

2009: A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal

2010: Prima-díj

2011: Kossuth-díj

2011: Budapestért-díj

2014: A Nemzet Művésze elismerés