Örök vigadalmat, Ertl Marika!

S nem felejthetem, amint a gyerkőcök köztük saját lányom is apró lépésekkel szaporázni kezdik a táncot, miközben a függöny mögül mosolyával biztatja őket táncos Marika néni , ahogy mindig is emlegették Ertl Pálné Kuti Marikát (Életfa- és Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéses pedagógust) nemzedékről nemzedékre.

A dallam, a léptek, a mosoly valószínűleg több ezerszer több tízezer szülő, hallgató és néző, magyar és keresztény lelkű résztvevő szívét dobogtatta meg. S e szívdobogás elindítója, a tánccsoport megálmodója, szülőanyja és gondozója, éltető ereje mindig is Marika volt, s ő is marad, vallom! akkor is, ha már múlt időben kell róla fogalmazni, akkor is, ha fizikailag már nem lehet közöttünk múlt hét péntekje óta. Az ilyen helyzetekben tudja leginkább megtapasztalni a földi halandó büszke ember, hogy élők és holtak között mégis milyen szoros a kapcsolat a tudomány rideg racionalizmusa ellenére.

Ertl Pálné, a litéri Zöldág Néptáncegyüttes alapítója
Archív fotó: Penovác Károly

Marikára emlékezve most szeretnék felvillantani a Naplóban megjelent beszélgetéseinkből részleteket, felidézni, miként is vallott ő arról az értékteremtő, hagyományőrző munkáról, amelynek egész életében buzgó, lankadatlan lelkesedéssel, hatalmas munkabírással, páratlan eredményekkel dolgozó szolgálattevője volt több mint fél évszázadon át.

A néptáncnak rendkívüli szerepe van a nevelésben. Már egészen kicsiny korban átjárja a gyermekeknek egész lényét a mozgás, a ritmus, a dallamok, a népi kultúra szeretete. Úgyhogy mondhatnánk azt is, hogy a néptánc az anyanyelv része. (2000)

Ertl Pálné méltán elmondhatta magáról Pál apostol szavaival: Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam (Tim.4:7.). Múlt hét pénteken könnyebbült lélekkel az égi tartományba érkezett, lassú tánclépésben köszönthette a mennyei közösséget, ünnepélyesen.

Adj neki, Uram, örök vigadalmat!

Toldi Éva