Kvarchomoktól a kristályig

Mindezt Dohnál Szonjától, a Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeum művészettörténész muzeológusától tudtuk meg, aki a bakonyi üvegkészítés történetéről tartott telt házas előadást a Múzeumi Szabadegyetem kedd esti rendezvényén. 

Az előadó elmondta, az üveget kvarchomokból, szódából vagy hamuzsírból, valamint - mész formájában - kalciumból készítették. Kezdetben csak zöldes árnyalatú üveget tudtak előállítani, ami a hamuzsírban lévő vas-oxidnak köszönhette színét. Az átlátszó üveg gyártását az tette lehetővé, hogy a masszához mangán-oxidot, köznapi nevén barnakövet adtak.

Az üvegkészítés történetében az üvegfúvás jelentett forradalmi változást, mely már a nagyobb méretű tárgyak elkészítését és a tömegtermelést tette lehetővé.

A Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeumban tartott előadáshoz szemléltetőeszközként somhegyi és más bakonyi települések üveghutáiból származó üvegtárgyakat mutatott be Dohnál Szonja művészettörténész muzeológus. A Bakonyban nyolc helyen gyártottak üveget (Fotó: Orosz Péter)

Az üveg ókori mintára történő előállításának felélesztése a középkorban éledt újjá, a 14. században pedig Magyarországon is megjelent a velencei stílusú üveggyártás. Az üvegkészítés helyszínei, az első erdei huták nálunk a 12. században alakultak, a török pusztítások következtében azonban bezártak. A műhelykemencék parazsának felélesztésére egészen a 17. századig kellett várni, ekkor jelentek meg az üvegcsűrök. A következő századot tekintjük a kézműipari üveggyártás fénykorának, majd a 19. század második felében az üveggyárak megjelenésével az erdei huták megszűntek.

A Bakony hegységben összesen nyolc önálló üveghuta működéséről tudunk. Ebből három, a városlőd-pillei, a német- és csehbányai a veszprémi püspökség városlődi uradalom erdőségeiben működött. Az Eszterházy család cseszneki uradalmába szintén három, a lókút-óbányai, a pénzeskút-újbányai és a somhegyi üveghuta tartozott. Kettő pedig Úrkúton működött. Ezek megszűnésével munkájukat a kilencedikként létrejövő Ajkai Üveggyár folytatta, ahol 1878-ban kezdődött meg a munka Neumann Bernát vezetésével.

Az előadás végén a művészettörténész muzeológus a gyártás során előállított termékeket mutatta be. Elsőként a zöldes színű palackokról szólt, melyeket a 18. századtól már tulajdonjeggyel is elláttak. A palackoknál és ballonoknál kecsesebb kivitelezéssel bírtak a különleges borok tárolására használt, később megjelenő butéliák. Ezek közül kiemelkedőek a somhegyi hutából előkerült, szépen megmunkált darabok, melynek egyik példányán az ugró szarvasra lövő szentgáli királyi vadász motívuma látható. Az üveggyártás szintén érdekes darabjai még az úgynevezett pincetokba való palackok. A szintén ital tárolására alkalmas palackok nevüket onnan kapták, hogy rekeszekre osztott pincetokban, ládákban tárolták őket.  A bakonyi üveghutákról összességében kevés írásos anyag és tárgyi bizonyíték maradt fent, de amit felleltek, egy érdekes, mára letűnt korról adnak színes képet. 

Egyre díszesebb palackokat készítettek

Az üveggyártás kezdeti szakaszában elsősorban a mindennapi használati eszközök - palackok, ballonok - előállítására és a durvább, robusztusabb formákra összpontosítottak. Később megjelentek a kecsesebb alakú üvegek is, melyeket különböző eljárással készülő díszítéssel láttak el. Így született meg a légbuborékos, majd a rátétes fonaldíszítés. Később pedig már a metszést, a vésést, illetve a gravírozást is egyre szívesebben alkalmazták, valamint az optikai díszítés is elterjedt.