2015.03.06. 15:35
Istennek nincs felekezete
Vörösberény - Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! - köszöntötte szeretettel a helybéli és a környező településekről érkezett katolikus, evangélikus, református felekezetek híveit Faust Gyula református lelkész nemrég az erődített református templomban János apostol első levelének soraival.
Az egyetemes imahét utótalálkozójaként megtartott istentiszteleten Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, almádi lelkész olvasott igét a XLII. Zsoltárból (utalva az ökumenikus imahét vezérgondolatára, az Isten igéjére szomjas ember vágyakozására, melyről az idén Jézus és a szamariai asszony Jákob kútjánál való találkozásának története szolgáltatott példát). Isó Zoltán evangélikus lelkész pedig a keresztények egységéért fordult imádságában Krisztushoz.
Az idén a helybéli református és evangélikus gyülekezetek Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjelt hívták meg igehirdetőként, hogy teljes legyen az ökumené. Szentbeszédében az atya az igazságra, a békére szomjas, reménykedő emberről szólott, aki a teljességre vágyik, de azt a földi pályán nemigen találja. Váci Mihály költő Valami nincs sehol című versét idézte, s párhuzamot vont az abban megszólaló gondolatok, valamint korunk emberének jó szóra, igazságra szomjas lelki hiányállapota között.
Áldásosztás a vörösberényi istentiszteleten. A képen balról: Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel, Faust Gyula református lelkész, Steinbach József almádi református lelkész, dunántúli református püspök és Isó Zoltán evangélikus lelkész
Fotó: Faust Zita
Az ember hiánylény, mondják a filozófusok, s ha magunkba nézünk, felismerhetjük, valóban mennyi minden hiányzik belőlünk, s mennyire vágyakozunk arra, hogy e hiányainkat valami betöltse, mutatott rá. Az Európa békéjét is veszélyeztető ukrajnai háborúban harcoló felek mind keresztények, akik mikor a Miatyánkot imádkozzák, ugyanazt kérik: Jöjjön el Isten országa, vagyis az igazságosság, a béke és az öröm országa! De e szándéktól, e céltól mégis eltérően cselekszenek.
A keresztények számára kihívás, hogy a békétlen világában tudunk-e tanúságot tenni arról a Krisztusról, aki képes szomjúságunkat csillapítani, aki békéjével, szeretetével életünket betöltheti. Jézus mindannyiunkat elfogad, szóba áll a szamariai asszonnyal is, a kor szabályait megszegve, és segíteni akar neki. Jézus korunk emberének is feladatot ad, hogy tudatosítsuk: Istennek nincs felekezete; se nem református, se nem evangélikus, se nem katolikus Templomaink ugyanazon a földön állnak, tornyaink ugyanarra az égre mutatnak. Ezért újra kell kezdeni mindent , kezünket mindenkinek újra odanyújtani - zárta gondolatait Váci Mihály verssoraival.