Gáspár György üvegművész interaktív műalkotásával a jelen kérdéseire keresi a választ

- Mi inspirálta a műalkotás elkészítésére?

- Mindig sorozatokban dolgozom és a White Hole II., a legfrissebb Hole című sorozatom egyik darabja. Egy picit eltértem az eddigi alkotásaimtól és a szobrászat azon területét kezdtem vizsgálni, amely a látással, látvánnyal foglalkozik. Alapvető kérdés, hogy a két és a három dimenziót mikor és hogyan látjuk és ehhez milyen idegrendszeri átváltások kapcsolódnak. Ennek a kutatási folyamatnak, amely egyben a doktori programom témája, az egyik állomása, a múzeumban található műalkotás.

- Mennyiben új a White Hole II a korábbi műveihez képest?

- A sorozataim egymásra épültek, miközben újdonságot is hoznak magukkal. A pécsi éra nagy hatással volt rám; Vasarely, Martin Ferenc, Lantos Ferenc munkássága és az a geometrikus világ, melyet műveik képviselnek. Emellett az, hogy igaz vagy hamis amit látunk, vonatkozik a társadalomra és arra a világra is amely körülvesz minket. A közösségi oldalakon és az interneten képek özöne árad felénk és el kell tudnunk dönteni, hogy helyes-e amit látunk. Természetesen lehet hogy a hamis az igaz, többek között ezért sem akarom letenni a voksomat egyik oldalra sem, hanem csak vizsgálóként közvetítek a nézők felé.

Az, hogy igaz vagy hamis amit látunk, vonatkozik a társadalomra és arra a világra is amely körülvesz minket – fogalmazott Gáspár György (Fotó: Balogh Ákos Alex)

- Mondhatni, hogy a műtárgy a klasszikus szobrászat határait is feszegeti?

- Igen. A mai információkkal teli világban kezdünk elszokni attól, hogy körbejárjunk egy alkotást. A kézzel fogható tárgyakkal eddig nem tudtunk versenyre kelni az információ özönnel. Bizony fel kell tenni a kérdést, hogy korszerűek vagyunk-e mi szobrászok, ezért is jönnek létre ezek a típusú interaktív tárgyak.

- Mindeközben a White Hole II. egyszerű és letisztult, több szempontból azonban nagyon összetett.

- A műalkotásban, melynek stílusába némi pop-art is keveredik, a kép és a plasztika elemei ütköznek. A tárgy három dimenziós, melynek világát egy lyukon keresztül látjuk. A látvány először kifeszül egy síkba, majd a benne található lencse átváltoztatja a képet, így a különböző szemszögekből különböző látvány születik. Ehhez nagyon fontos, hogy minimalista és egyértelmű legyen a kivitelezés. Ezért a magenta színek és a hófehér kontrasztjával dolgoztam.

- Mit lehet tudni az elkészítéséről?

- A technológia abban izgalmas, hogy gyakorlatilag bonyolult, high-tech anyagokkal történő kísérlet is egyben. A ragasztóanyagoktól, az üvegen és eszközökön át a legújabb és űrtechnológiás, kompozit anyagok felhasználása mellett az abszolút ősi, ókori, egyiptomi kézi csiszolásos technika megvalósítására törekedtem. Egy ilyen több millió forint értékű tárgy, hónapokon át készül.

- Az alkotásai a nemzetközi színtéren egyre nagyobb érdeklődést váltanak ki, hazánkban viszont kevesebbet hallani róluk.

- Valóban, a veszprémi múzeum megkeresésével egy időben kezdődött egy projekt, amely eddigi munkásságom talán legfontosabb állomását jelenti: a New York-i Corning Museum of Glass múzeum, a világ leghíresebb üvegmúzeuma keresett fel, ahova tavaly decemberben került egy szobrom. A veszprémi megjelenés azért is fontos számomra, mert a magyarországi bemutatkozásom elenyésző, ahhoz képest, amely a nemzetközi színtéren zajlik. A közeljövőben Hollandiában és Amerikában is lesznek kiállításaim.

- Mik a tervei?

- A terv továbbra is ugyanez, vagyis műalkotások létrehozása. Hamarosan több hazai és külföldi kiállításokon mutatom be a műveimet, emellett Amerikában egy üvegiskolában tartok kurzust. Folytatom a Hole sorozat készítését, a lencsék variálásával, melyekkel továbbra is azt vizsgálom, hogy hogyan módosítják a látványt. Majd egy teljesen új témán fogok dolgozni, amely az üvegnek és a fénynek az ellenkezője lesz, egy fényérzékeny anyagokkal létrehozott kiállítás, nagy méretű, sötétben izzó plasztikákkal.