Főszerepben az író - Kiállítás a száztíz éve született Rejtő Jenő tiszteletére

- A mai fiatalok alig olvasnak Rejtőt, a legnagyobb példányszámú könyvek tízes listáján mégis hat helyezést foglal el - mondta a tárlatnyitón Praznovszky Mihály irodalomtörténész, miután az érdeklődők a helyszínen megtekintették a 14 karátos autó képregény-adaptációját: találkozhattak Gorcsev Ivánnal, az őt helyettesítő Vanek úrral és a visszaszerzett Alfa Romeóval. Még 38 éves sem volt, mikor 1943-ban a Szovjetunióban, egy voronyezsi munkatáborban elhunyt. Ha Arany János ennyi idősen meghal, nincsenek a balladái, Jókai Mór esetében pedig az Aranyember.

Rejtő munkáit több példányban adják ki ma is, mint Jókait valaha, előbbi kétszer annyi hangoskönyvvel bír. Rejtő majd' mindegyik regényéből készült képregény, de csak háromból lett film, ráadásul azok is megbuktak. Hogy mi állhat ennek a hátterében?! Nála a nyelv ereje, a verbális humor, ami átmegy abszurd, mondhatni dadaista szintekre egyszerűen visszaadhatatlan karakter, képre nem fordítható: tehát vagy kép, vagy szöveg, a kettő együtt nem megy.

Az irodalomtörténész hozzátette: Rejtő nagyvárosi író, noha nem akart az lenni, költőnek és filozófusnak készült. Sok versét ismerjük, korai munkáiban komoly lételmélet gondolatokat fogalmazott meg, ám az senkinek sem kellett. Huszonkét évesen eldöntötte: jöjjön a könnyű irodalom, a kabaré, a színház, a film és a ponyva. Hat év múlva a pesti kabaré egyik legsikeresebb szerzője, aki éjjel-nappal dolgozik. A P. Howard és Gibson Lavery álnéven író Rejtő kitalálta a történeteit - a marseillesi verekedést, a légióskodást, a szaharai menetelést - , vagy van azokban igazság? - tette fel a kérdést Praznovszky. - Ezt jótékony homály fedi. Ám a posztmodern irodalomtudomány úgyis azt vallja: nem az életrajz, hanem a műszöveg a fontos. Látszatra ponyvaregényekkel jelentkezett, de életművét mára az irodalmi körök is nagyra értékelik.

Az est hátralévő részében Felföldi Gábor, a Pannon Egyetem közművelődési titkára Szilágyi Tiborral beszélgetett. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész beszélt arról, hogy a mostani az ötvenedik színházi szezonja, aztán a híressé vált osztálytársairól emlékezett meg. Szilágyi Tibor végül a verseiből olvasott fel.