Festmények anyaszült szókkal - Összeforrt a zene, a költészet, a képzőművészet és a halhatatlanság

A művelődési központban a magyar kultúra napja alkalmával az Ajkai Képzőművészeti Egyesület művészeinek alkotásaiból rendezett kiállítás megnyitóján telt ház volt, nehezen lehetett elmélyedni az alkotásokban, így még a zárás előtt késztetést éreztem a művek ismételt megszemlélésére.

A teremből most zongora hangja szűrődött ki. A kiállítótérben a hangszer előtt télikabátosan egy fiatalember ült, Albinoni szerzeményét játszotta. E zene hallatán az alkotások színei még szebbek lettek, messze tájakra vittek, a kisplasztikák figurái megelevenedtek, lelkemben még táncra is perdültek.

A költő, villanyszerelő, mindenes: Felsőrákosi T. Mihály

Ki ez az ember? érdeklődtem.

Felsőrákosi T. Mihály! - mutatkozott be később, amikor szóba elegyedtünk. Baróton, a Székelyföldön, Kovászna megye kis bányásztelepülésén születtem 1956. március 8-án, félig székelyként, félig románként is mondta. Gimnáziumot végeztem, villanyszerelővé lettem. Vargyasra mentem férjhez így mondják nálunk, ha a férj az asszony szüleinek házába költözik. 1991-től élünk Ajkán a családdal. A bányánál karbantartó lakatosként kerestem a betevőt annak bezárásáig vallott önmagáról. Most Budapesten dolgozik, távol a családtól, amolyan karbantartó mindenes, szabadidejében pedig verseket ír, háromkötetes költő. Néhai Széki Patka László veszprémi költő Anyaszült szókkal című verseskötetének ajánlójában efféle gondolatokat írt róla: Romantikus költői alkat, kettős kötésében hiába veszi körül a magyar nyelvűség közege, mégsem érezheti otthon magát benne, mert azokon a kenyérkereső munkahelyeken, ahol ő megfordul, finoman szólva, többnyire hóbortosnak, csodabogárnak tekintik azt az embert, aki tollforgatásban leli örömét. Felsőrákosi T. Mihály ezen a délelőttön a tárlat szépséges képeihez saját gyönyörűségére zenei aláfestést szolgáltatott kedvtelésből, no meg a látogatók örömére is. Harmonikázni, zongorázni hallás után tanult. Zongorán, orgonán, pianínón csak hébe-hóba játszhat, ha egy-egy templom papja, kántora, vagy mint ekkor, egy művelődési intézmény munkatársa megengedi, hogy hangszerhez üljön. Élvezi a zenét, a kimondott, papírra vésett szó gyönyörét, játszik a szókkal , szóképekkel. Tiszta forrásból merít, gondolatait is abból a völgyből hozza, ahol nincs térerő, ahová csak a madárdal s az erdő fáinak zúgása hallik , és bánkódik, mert későn értesült arról, hogy Nagy Lajos, alkalmi mentora, az ajkai Bányászati Múzeum vezetője az égiek világába költözött, így nem tudta időben megadni neki a végtisztességet . Erről szól Pünkösdi rekviem című verse.

Így forrott össze ismét a zene, a költészet, a képzőművészet, a halhatatlanság, a mese és mi, a szépre szomjazó hétköznapi emberek.

Johann Wolfgang Goethe Tündérkirály című költeménye nyomán Szücs Wagner Magdolna alkotása