Elment egy nagy irodalmár

A megannyi népszerű ifjúsági, történelmi regény szerzője Szegeden látta meg a napvilágot 1927-ben, pályáját is szülővárosában kezdte újságíróként, majd a Magyar Rádió szerkesztő-riportere lett. Több évtizeden keresztül a Földművelő című lap főszerkesztőjeként dolgozott. Tartalmas munkásságát számos elismerés, többek közt a Táncsics Mihály-díj, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt és a Magyar Írószövetség számos nívódíja tanúsította.

Takács Tibor író nevével sokan fiatalokként, diákokként találkozhattak, elsősorban olyan népszerű regények kapcsán, mint a Móra igazgató úr, a Tatár csillag, a Császármadár vagy a Farkasparancs. És ez még csak egy-kettő a hosszú évtizedek alatt megjelent közel ötven kötetcímből.

Takács Tibor azok közé a magyar írók közé tartozott, akik egy-egy mű megszületésekor az adott történeti téma helyszínére is elutaztak, hogy a hely szellemiségéből is táplálkozzanak. Így az elmúlt évtizedekben módszeresen beutazta a történelmi Magyarország tájait, nevezetes helyeit, fölkereste regényei helyszíneit, anyagokat gyűjtött, jegyzetelt. Ekként született a Felvidéki várak című könyve is, amelyben várról várra elevenedik meg a magyar történelem, irodalom és mondavilág megannyi mozzanata, epizódja, alakja.

Takács Tibor író (balról) nyolcvanhatodik évében halt meg. A képen Kerecsényi Zoltánnal

Nemcsak népes olvasótáborának, de az írónak is legkedvesebb kötete volt a Móra igazgató úr című. Kotormány János, Móra Ferenc számos művében említett és megelevenített múzeumi Jánosa, az író-igazgató jobb keze és famulusa, 1960-ban, 76 éves korában halt meg. Hogy nem vitte magával emlékeit, titkait a tiszteletbeli makairól , az Takács Tibornak volt köszönhető, aki néhány évvel Kotormány halála előtt fölkereste és vallomásra késztette az idős tanút.

Takács Tibornak a sok-sok magyar történelmi téma és személyiség Balassi, Bethlen, Bocskai, Rákóczi, Thököly közt szíve csücske volt 1848/49. Nem véletlenül írta meg Klapka katonái című regényét, amelyből Koltay Gábor rendező rockmusicalt készített, s amelyet jeles színművészek szereplésével, a Magyarock Dalszínház előadásában, felejthetetlen látványelemekkel tűzdelten láthattak Komáromban. Számomra a legmegrendítőbb és szívemhez közel álló műve a Nem félek a haláltól volt, melyet Batthyány Lajosról írt.

A forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából megjelent történelmi regényét melyben az első felelős magyar miniszterelnök életét dolgozta fel szinte elsőként Pápán, szülővárosomban, a Helyőrségi Művelődési Házban volt szerencsém bemutatni 2009 március idusán. Akkor Tibor bácsi telt ház előtt, megható hangon, megkapóan szólt a fogságba vetett, a halál torkából visszapillantó rab kormányfőről. Szerette Batthyányt, nagy megjelenítő erővel ábrázolta művében. Kis idő múlva aztán szintén sikerült Tibor bácsit újra meghívnom Pápára. Akkor a Pedagógus Művelődési Házban, diákok előtt, mint az elmúlt évszázad egyik élő tanúja, sok-sok irodalmi híresség kortársa akinek Móra Ferenc ötéves fiúként barackot adott a fejére vallott munkásságáról, írásairól, verseiről. Igen, verseiről, mert szép költeményeket is írt. A mindenség balladái címet viselő, első verseskötete 1946-ban látott napvilágot. Versei jelentek meg a VÁRhelyben, az Új Horizontban, a Hegyvidékben. De Takács Tibor újságíróként is ismert volt, több helyen publikált, s a Magyar Rádió szerkesztőjeként is tevékenykedett. Legemlékezetesebb riportjaiból készült tárcáit Író a mikrofon előtt címmel tíz esztendővel ezelőtt adta közre egy kötetben. Túl a nyolcvanon is rendkívül aktív, s termékeny alkotó volt. Az utóbbi időkben különösen szívesen nyúlt honvédségi témákhoz, sűrűn írt a honvédség lapjaiba, legutóbbi köteteit a Zrínyi Kiadó gondozta.

Nyolcvanhatodik életévében, nemzeti ünnepünkön szenderült örök álomra a nagy író. Hiányozni fog. Hiányozni fog szerte e hazában mindenkinek, akik ismerték, barátjának tudhatták, akik szerették, tisztelték, becsülték és természetesen akik olvashatták, hallgathatták szavait. Nyugodjék békében!