Kultúra

2015.02.21. 20:06

Domonkos Gabriella örömet csal a szemekbe, keze nyomán új értelmet nyer a dámszarvas agancsa

Munkájában ugyan kiélheti alkotó szenvedélyét Domonkos Gabriella, aki 27 éve fest porcelánokat a Herendi Porcelánmanufaktúrában, de mint kiderült, ez neki nem elég. A saját útját járja, egyedi pirográfiákat, faragott trófeákat készít. Egyre nagyobb siker övezi munkásságát.

Tremmer Tamás

A kreativitását az ember másban is megélheti, nem csak a munkájában. Erre akkor döbbent rá Domonkos Gabriella, amikor otthon is elkezdett dolgozni. Művészi pályafutása 8-9 évvel ezelőtt pirográfok készítésével indult. „Együtt lovagoltam egy kislánnyal, aki korábban részt vett egy kézműves táborban. Tőle hallottam először a faégetéses technikáról. Olyannyira felcsigázta az érdeklődésemet, hogy szereztem egy gépet, és elkezdtem gyakorolni."

Egyre jobban belejött. A szentgáli fafaragónak, Ulrich Attilának a kezdetek után fél évvel mutatta meg alkotásait, félt a kritikától, de felesleges volt, nagyon tetszettek nekia művek. Az induláshoz sokat számított az ő bíztatása. Olyannyira belejött, hogy vett egy profibb gépet magának. Sokat dolgozott, nagy elismerés volt számára, hogy Attilával volt közös kiállításuk is. Szentgálra többször meghívták, a helyi  Lőrincze Lajos általános iskolában biztosítottak helyet a bemutatkozáshoz.

Élvezte a munkát, de közben vágyott valami újra, másra: szépre és tartósra. Így került a kezébe a csont. Nem tudja, honnan jött az ötlet, hisz soha nem vadászott, de a dámszarvasok trófeája megérintette: festett, faragott agancsokat kezdett készíteni. Először csak a maga szórakoztatására dolgozott, de aztán bővült a paletta. Használati tárgyak is születtek, só és borstartó, bortároló, óra, és a többi. Az emberek meglátták a munkáját, s beindultak, jobbnál jobb ötletekkel rukkoltak elő: égetett már faragott csontba arcképeket. Általában különleges alkalmakra készülnek ilyen tárgyak ajándékba, amiket mindig örömmel készít el. Őt is inspirálják az ötletek, még újabbat, még jobbat szeretne. Mindent megvalósít, ennek csak a fantázia szab határt.

 

A csontfaragással általában vadászati kiállításokon szokott bemutatkozni. Mindenhova elmegy, ahova hívják. Legutóbb ott volt az első vadászünnepen, Alsóperén, ahol még a porcelángyár igazgatóját is meglepte alkotásaival. Büszkén említette, Gödöllőn májusban megrendezendő természetfilmes és természetfotósok fesztiváljának egyik díjat ő készítheti, ami nagy megtiszteltetés volt számára.

Honnan merít ihletet? Szeret a természetben járni, sétálni. Lát egy olyan képet, amitől késztetést érez az alkotásra. Elképzeli, miként lehetne azt megfaragni, s addig nem nyugszik, míg el nem készíti. Megpróbálja megtalálni azt a formát, amit ki is tud hozni az agancsból.

Nagyon sok munka van abban, mire egy alkotás elnyeri a végső formáját. „Tévém nincs, valamivel pedig csak el kell tölteni az időt", mondta mosolyogva. Látszott, a faragással saját vágyait valósítja meg. „Lehet, azért csinálom, mert ez teljesen más, mint a munkám, de benne van az a művészi érték, amit tanultam."

„Mit szeretnék még? Például egy fűrészkezelő tanfolyamot elvégezni. Számomra fontos a biztonság, hogy jól tudjam kezelni a gépeimet, a szalag, illetve a láncfűrészt is." Persze nem erre gondoltunk, arcunk rezdüléséből érezhette is. Azonnal váltott: „Munkáimban síkban látok, a szoborfaragást, a 3D-ben való látásmódot szeretném elsajátítani". Ezzel jelezte, vannak még megvalósítandó művészi tervei. Útravalóként kifejtette: „szeretném tökéletesre fejleszteni azt, amit csinálok. Soha nem lehetek teljességgel elégedett, mert mindig lehet jobbat alkotni. Erre törekszem én is. Minden munkámra büszke vagyok, szeretem, amit csinálok, de az igazi az, ha látom az örömet az emberek szemében."

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!