Baranyai Máté: rendőrből lett művész

Hány évesen írtad az első versedet? Miről szólt?

Az első verset kisiskolásként írtam, 8 éves lehettem. Nem emlékszem pontosan miről szólt, mert akkoriban sok mondókát és verset írtam az osztálytársak szórakoztatására. Arra viszont emlékszem, hogy már akkor is lázadtam – mint azóta is - sokszor és sokféleképpen. És a kötelező tisztasági csomag használata elleni mondókámat megtanítottam a többiekkel is (tisztasági de nagy kincs – jó ha van, de jobb ha nincs!) ezt fújtuk a folyosón büszkén. Felső tagozatban Tomojzer tanárnő aztán megtanított igen helyesen írni, aminek azóta is hasznát veszem.

Tanulmányaimat egyébként Várpalotán folytattam – Várkerti általános iskola, majd Faller Jenő szakképző iskola. Ide úgy kerültem, hogy édesapám állítása szerint az elektronika és az informatika a jövő útja. Én pedig hittem neki. Hamar kiderült, hogy az lehet, hogy a jövő útja, de bizonyára nekem más a jövő, mert annyira nem érdekelt a dolog, hogy ihaj! Nem is nagyon jártam be a suliba, folyamatosan lógtam azokról az órákról, amik nem érdekeltek. Itt volt osztálytársam Likó Marcell a Vad Fruttikból – de, hogy ő is mit keresett ott? – fogalmam sincs.

Baranyai Máté rendőrből lett művész

Év végi vizsgán olyan áramkört kreáltam, hogy 3 kapcsolás után az egész épületben leverte a biztosítékot, miközben a másodévesek programozás vizsgamunkája egytől-egyig odalett A Thuri György Gimnáziumban folytattam. Itt még angol műfordító versenyt is nyertem, miközben egy-egy írással már részt vettem irodalmi pályázatokon. Ekkor kaptam nagyszerű értékelést és segítséget az azóta sajnos már elhunyt Széki Patka Lászlótól költőtől is. Az ő szavai, tanácsai nagyon jó útravalóként szolgáltak számomra. Ekkortájt jelentek meg írásaim az Új Horizont című irodalmi folyóiratban is.

Évekig rendőrként dolgoztál Balatonfüreden. Miért ezt a szakmát választottad?

Mindig is a közért akartam dolgozni, tenni és hasznosan élni – úgy hittem jól döntöttem. A mai fejemmel pedig úgy gondolom bár jól döntöttem, és jól is tettem a dolgom, de előbb kellett volna váltanom. Az utolsó rendőrévekben már nem tudtam azonosulni az ott kitűzött célokkal, és már nem akartam beállni a sorba. A rendőrségre olyan emberek kellenek, akik irányíthatók, és gondolkodás nélkül végrehajtják a számukra meghatározott (néha ésszerűtlen és nem éppen humánus) feladatokat. Na, nekem minden nap voltak új ötleteim és nem igazán volt jó az sem a „cégnek”, amikor páran kezdtek beállni az én soromba.

Ma már csak a költészetnek élsz. Mi tölti ki a napjaidat?

Sokat írok, érdekes dolgokat tapasztalok, és sok helyre kapok meghívást országszerte. Jelenleg egy válogatásköteten dolgozom és Kiss Erky Dávid rendezésében, Varga Richárd zenéjével körvonalazódhat egy színdarab is, ami egy új kihívás számomra. Már az is fura érzés volt, amikor először adták elő színészek a verseim. Aztán az az előadás már 4. évadot kezdte kisebb-nagyobb tagcserékkel Ha jól emlékszem, ezidáig 11-en szerepeltek a „Vers a falon”-ban.

A költészet mellett a sport is erősen befolyásolja a mindennapjaim, illetve különböző civil szervezeteknél töltök be tisztségeket, amik szintén elfoglaltsággal járnak, miközben sportrendezvények szervezésénél működöm közre az I LOVE BALATON-nál, – és még sok-sok más elfoglaltságom van ezeken kívül, na meg, mint említettem sportolok magam is – ultrafutással foglalkozom.

Sikeresnek érzed magad? Meg vagy elégedve azzal, amit elértél? Egyáltalán sikerorientált embernek tartod magad?

A siker. A siker mindenkinek mást jelent. Nekem a siker az a minél több boldogan megélt pillanat és a pozitív visszajelzések irányomba, ha valamit jól csinálok. Sikernek élem meg, ha mást teszek boldoggá a sporttal, az irodalommal, vagy akár a jótékonykodással, ami szintén meghatározó tényező az életemben.

Melyek számodra a legfontosabb értékek?

Élethelyzete válogatja. Becsületesség, megbízhatóság, empátia, nyitottság mindenképpen valahol elől járnak. Amire nagyon büszke vagyok: olyan barátokkal rendelkezem, akik valahol példaképek is számomra. Olyan emberek, akikre büszkén mondhatom: Ő az én barátom!

Balatonfüreden környékén élsz. Soha nem akartál nagyobb városba költözni, ahol esetleg jobban megtalálnak a lehetőségek?

Balatonfüred számomra nem kisváros. Nekem Balatonfüred a világ közepe, és nem is szeretnék elköltözni Füred környékéről, jelenleg Balatonszőlősön élek, amely egy csodálatos kis falu, nagyszerű emberekkel, - a várostól 2 kilométerre – ezért épp elég közel, és amikor kell, akkor épp elég távol  is. Ez a környék a második hazám. Várpalotáról indulva, sosem tagadnám meg a várost amely felnevelt, és ilyen emberré tett, amilyen mára lettem. A nagyvárosi lehetőségekről pedig annyit, hogy teltházas budapesti, vagy más „nagyvárosbeli” irodalmi estek után én így is azt gondolom, hogy éltem a lehetőséggel, és köszönöm nagyszerű érzés volt itt lenni, de ennyi.

Mik a hosszú távú terveid?

Sok rövidtávú tervet összekötve hasznossá lenni. Én szeretnék az az ember maradni minél tovább, aki most vagyok. Az a tervem, hogy nem változom. Írok, sportolok, és alkotok. Gondolkodom, teremtek és szeretek. Amíg csak lehet így akarok élni.