Balfácán sütve és rántva

Adott egy jól menő könyvkiadó vezetője, Pierre (Koscsisák András) és felesége, Christine (Kovács Ágnes Magdolna). Pierre és baráti társasága időközönként egy-egy félnótást hajt fel, akit meghívnak vacsorázni, s a szerencsétlen vendégen szórakoznak – voltaképp azon, mennyire komolyan veszi magát a meghívott, holott az egész este csak színjáték és átverés. A társaság tagjai között egyfajta presztízskérdés, ki visz nagyobb balfácánt a vacsorára, most éppen Pierre a soros, akinek egyik barátja találkozott a szenvedélyes makettépítő adóellenőrrel, Francois Pignonnal (Bakai László). Mielőtt azonban a „balfácánvacsorát” megtartanák, Pierre meghívja magához Pignont. Hiába szól a hangfalakból Serge Gainsbourg Je t’aime-e, a Christine által eltervezett romantikus estének ezzel lőttek.

Az előadás a parázs felütés után azonban némileg leül: kevés akció történik a színen, és a párbeszédek sem elég feszesek. A változást a hátfájással küzdő Pierre-hez betoppanó balfácán, Pignon hozza el. Kitartó lelkesedésével és segítőkészségével alaposan összekuszálja a szálakat és a szereplők életét, megpezsdíti a cselekményt, s nem utolsósorban a nézők rekeszizmait is megdolgoztatja.

A premieren Bakai László színre lépése spontán tapsot váltott ki a publikumból: ha a színészben kétségek lettek volna, hogyan fogadja a közönség a bő évtizednyi veszprémi kihagyás után, a tapsvihar minden bizonytalanságát eloszlathatta. Talán nem túlzás azt állítani, Bakai lubickol a szerepében, a nézőket egy-egy mozdulatával vagy grimaszával is képes megnevettetni.

Sziporkázik a szerencsétlen adóellenőr szerepében a visszatérő Bakai László (Fotó: Nagy Lajos)

Habár a Pannon Várszínház előadásaiban gyakran a nyelvi szellemességek és a szóviccek viszik a prímet, ezúttal a helyzetkomikum és a kifejező színészi játék a legfőbb humorforrás, Bakai mellé a második felvonásban Molnár Ervin igyekszik ezen a téren felzárkózni.
Az adóellenőr fáradhatatlanul igyekszik segíteni újdonsült barátjának visszahódítani Christine-t. A legfontosabb közvetítő eszköz az előadásban a telefon: a cselekményt előrelökő párbeszédeket általában ezen bonyolítják a szereplők, leggyakrabban persze Pignon, aki, ha kell, skót filmproducernek, ha kell, informátornak adja ki magát. Ha éppen nem segíti vagy taszítja éppen kétségbeesésbe Pierre-t, makettépítési sikereit ecseteli, vagy a futballdrukker Chevallal zrikálják egymást.

A bohózati elemek és poénok mellett több drámai helyzet kontúrja is megjelenik. Pignonról kiderül, elhagyta a felesége, s ezt azóta sem tudta feldolgozni, míg Cheval, a rettegett adóellenőr számára egy súlyos titokra derül fény egy véletlen folytán.

Koscsisák András kezdetben unott és önelégült Pierre-je az események hatására mindinkább szerencsétlen balfácánná válik. Rövid feltűnéseiben is nagyszerű a hisztérika szerepében Pap Lívia, az orvost alakító Kiss T. Istvánnak kevés lehetősége van a kibontakozásra. Kovács Ágnes Magdolna üzembiztosan hozza a szexuálisan túlfűtött Christine-t, Keresztesi László Pierre barátjaként jobbára a háttérben marad.

Kovács Yvette Alida egy klasszikus polgári szobabelsőt tár elénk kanapéval és festményekkel, a második felvonás puritán minimalizmusa a cselekmény következménye. Justin Júlia jelmezei olykor karikírozzák a szereplőket, például Pignon, és főleg Cheval már megjelenésében is mulatságosan hat.

A számos fordulat és félreértés után természetesen a néző választ kaphat arra a kérdésére, valójában ki az a balfácán, akit vacsorára felszolgálnak.