A Vaya Con Dios a veszprémi közönséget is meghódította

A Vaya Con Dios sikerében 1986-os megalakulásakor még senki sem bízott. A belga származású tagokból álló zenekar a popzenét latin ritmusokkal, bluesszal, soullal, dzsesszel, cigányzenével vegyíti. A zenekritikusok kezdetben nem jósoltak nagy karriert az együttesnek, mondván, a belga hagyományoktól eltérő stílusok keverése nem lesz népszerű. Nem lett igazuk: a Vaya Con Dios pár év alatt több mint 7 millió eladott lemezzel minden idők legsikeresebb belga könnyűzenei produkciójává nőtte ki magát. Az énekesnő, Dani Klein egy interjúban úgy nyilatkozott erről, kilógtak a sorból, talán ettől váltak ismertté, híressé. „Különböztünk az akkoriban divatos zenéktől, hiszen az elsők között voltunk, akik nyitottak a világzene irányába. Számtalan stílusirányzatot tettünk magunkévá, amivel megelőlegeztük a jelenlegi trendeket. Manapság a kevert műfajú zenék mindennaposak, amikor mi elkezdtünk ezzel kísérletezni, ez újdonságnak számított”. 1991-ben Dani Klein, akinek hangja alapján sokan gondolták, hogy egy amerikai blues énekesnő és Dirk Schoufs, aki az egyedi hangzásvilágért felelt, összekülönböztek. A két alapító tag szétválásával egy időre megszűnt a Vaya Con Dios, majd Dirk tragikus halála után Dani Klein úgy döntött, szóló előadóként folytatja tovább, tisztelettel az együttest alapító zenészek előtt, akik segítették karrierje kiteljesedését. A Vaya Con Dios rajongói világszerte több mint 10 millió albumot vásároltak meg. 2009-ben Dani Klein franciául is megjelentetett egy albumot.

A Vaya Con Dios több mint negyven országban koncertek százait adta, a közel harminc éves karrier végén 2013-ban elbúcsúzott a közönségtől. Az együttes tavaly áprilisban a Papp László Budapest Sportarénában lépett fel, a veszprémi koncerten a búcsúkoncert dalait adta elő. Dani Klein szerelemről, párkapcsolatokról szóló sikerszámait, az együttes legismertebb dalait, füstös bárok francia sanzonjaira hajazó francia nyelvű számokat, pontos arányban váltogatva az andalítóan, ábrándosan lassú és a tempós, gyors, ütemes, soulos feldolgozásokat, többek között a „What’s a Woman” és a „Just A Friend of Mine” címűeket. A „Puerto Rico” című sláger éneklésébe már a közönség is szívesen bekapcsolódott. Olyan dalok ezek, melyek többségéhez valamennyiünknek fűződik emléke, élménye, noha korábban talán az előadót sem ismertük. Fájó szerelmek, tönkrement kapcsolatok, bánatos továbblépések, felszabadító újrakezdések, örömök. A nyolcvanas, kilencvenes évek romantikus, ringató, ábrándozó dalai, dallamos, ritmusos zenéi.

A Vaya Con Dios veszprémi koncertjére hetekkel előbb elkelt minden jegy, a VeszprémFest szervezői és az együttes menedzsmentje mégis az egyedi hangulatú, gyönyörű díszletű Szentháromság téri helyszín mellett döntöttek. Szűknek, picinek tűnt az impozáns tér, amit a nézők zsúfolásig töltöttek. A koncert kezdetétől remek volt a hangulat, nemcsak a színpad előtt, a közönség soraiban, de a késve érkezők és a számok alatt várakozni kényszerült kint rekedtek között is. Csak a taps idején lehet bemenni, közölték a hostessek, mire a várakozók elkezdtek tapsolni, „most már mehetünk”, mondták. A széksorokban ülők közül néhányan táncoltak, az igazi őrületig azonban a koncert végéig kellett várni. Mindnyájan tudtuk, hogy ez a „buli” sem múlhat el a „Nah Neh Nah” nélkül, így is lett. Az énekesnő mindenkit buzdított, de valójában buzdítani, bátorítani sem kellett: a nézők egy emberként álltak fel, jókedvűen egymásra mosolyogtak, kacsintottak, tapsoltak, táncoltak, ki a helyén, ki oldalt, ki hátul, a lelátó mellett. Ringott, táncolt, zengett a nézőtér, „Nah Neh Nah”.

Így, ezzel az élménnyel indultunk lefelé a várból. Ki-ki fütyülve, dudorászva, dalolva, az este hatása alatt. Dani Klein többször megköszönte magyarul a nézők lelkesedését – noha nehéz nyelv a mienk, mondta. Mi is köszönjük neki ezt az estét. Thank you. Merci.