25 éve írta a Napló - Felszítani a tüzet

Ilyen Gárdonyi Lajos is, az egykori néptanító, vezető szakfelügyelő, majd a Veszprém Megyei Továbbképzési és Nevelési Tanácsadó Központ (ma Pedagógiai Intézet) alapító igazgatója. Barták Péter interjúja 1990-ből.

– Gyerekszeretet: ez vezetett a pedagógiai pályára. Megfogni a kezét, bizalmat kelteni benne, hogy az otthonból kilépve bátrabban nézze a nagy bizonytalanságot, az iskolát. Ezt a gyermekkezet lehetetlen elereszteni a pálya végéig. A szeretet: emberi karakterjegy, ami nélkül nem szabad pedagógusnak menni. De nehéz út ám szakemberré válni is! A tanítás mestersége, tudás és becsület, amire megtanítottak iskoláim, és amit aztán én is igyekeztem továbbadni.

A háború után könyv és minden iskolaszer nélkül dolgozta ki és gyakorolta a – mára hivatalosan is elfogadott, szorgalmazott – tantárgycsoportos oktatást, humán, reál és készségfejlesztő részekre bontva az elsajátítandó ismereteket. Az új rend új állomáshelyre sodorta. [...] Hangsúlyozta a gyermekszeretet, az önálló, aktív, alkotó tanulás fontosságát, az érzelmi nevelés jelentőségét. Herakleitoszt idézve vallotta: „A tanítás nem azt jelenti, hogy megtöltünk egy vödröt, hanem azt, hogy felszítunk egy tüzet.” Nevéhez fűződik a megyei pedagógiai folyóirat elindítása, az ön- és továbbképzés megújítása, konferenciák, kiadványok egész sora. 1977-ben – négy évvel a korhatár után – ment nyugdíjba.

– Mit javasolnék a jövő oktatáspolitikusának? Legelőször is azt, hogy tartsa szem előtt: gazdasági reformot jó oktatási rendszer nélkül megvalósítani nem lehet. Ismerje meg Kelet-Ázsia és Észak-Európa sikerországainak iskolaügyét. Aztán tüzetesen vizsgálja meg a magyar közoktatás utolsó negyven évét, de az sem árt, ha még messzebbre tekint. Úgy vélem, ezek után rájön, hogy másfajta iskolák kellenek. Olyanok, amelyek gondolkodó emberré tudják nevelni a gyermeket, nem csak szófogadó alattvalóvá. Egyetlen falut se hagyjon iskola nélkül, bárki legyen is az iskolafenntartó. Biztos szaktudással rendelkező, elhivatott tanítókat, tanárokat képezzen. Úgy harminc évvel ezelőtt egy szőlősgazdától hallottam: „Megértettük mi, hogy 1945 után a belügyi meg a honvédelmi miniszter volt az első ember az országban, azután a gazdaságiak. De most már következzék az iskolák minisztere!” Ő már nem érte meg, hogy javaslata megvalósul-jon. Mi még élünk és most is várjuk.