A Belső Várkastély szentje - Ötszáz éve született Avilai Nagy Szent Teréz

Egyedül, talán mint sztár, a világ történelmébe Jézus Krisztus lép. Személyén keresztül megszólítja a világot, a fiatalságot, és felkínálja önmagát, mint igazságot, utat és életet. Amint a természetben a halványuló éjszakát elnyeli a hajnali nap fénye, ugyanúgy a Krisztust követő és Krisztusért élő emberek a szentek kissé elhalványodnak a hétköznapokban.

Érdekes, hogy a világ sok névtelen szentje, keresztények, avagy netalántán csak önmagukat hitetlennek nevezők szívében mégis az általuk ismeretlen szeretet dolgozik. Isten országa közöttünk van, bennünk van, úgy, amint a most 500 éve, 1515. március 28-án született Alonso Sánchez de Cepeda leánya, akit később Avilai Nagy Szent Teréznek ismer a világ. Szent Teréz a világtörténelem egyik legnagyobb nőalakja, aki szerzetének történelmi eseménnyé nőtt reformját viszi véghez, és aki talán mindenkinél egyszerűbben és világosabban ad számot ezekről a misztikus jelenségekről, s aki amellett csodálatos egyszerűségű és világosságú író, kedélyes, bölcs emberismerő, még humora is van. (Sík Sándor) Nevezik őt a lelki dolgok tudósának, aki sokszor fogott tollat, hogy leírja lelki élményeit és leveleivel tanácsokat adjon a sokszor nehezen érthető lelki élményekről. Egy alkalommal így ír: Valóban nem kerestem mást, mint azt, hogy hasznára legyek azoknak, akik keresik az Istenhez vezető ima útját. (TU 14)

A Herder kiadónál születésének 500. évfordulójára két hatalmas kötetben jelent meg életének összes műve és levelei. Műveiben a keresztény misztika mélységeit fedezhetjük fel, mely az Isten-keresés különböző útjain keresztül történik, hogy az emberi lélek eljusson a Belső Várkastélyhoz , melynek szeretet foglya, maga Jézus. Az Isten- élmény, találkozás Istennel és Isten jelenlétének megtapasztalása a hitben. Bár hangsúlyozza, hogy bármennyire is közel van hozzánk, túl van a Te világán, hiszen Ő a Minden. A transzcendenst bármennyire is távollévőnek éljük meg, mégsem távoli Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk... (ApCsel 17,28).

Avilai Teréznél megfigyelhetjük, hogy az elméleti alapelvek mellett soha nem felejti el a gyakorlati tanácsokat sem. Jól kipróbált segédeszközöket ajánl a lélek alakításához. Megfontolandó a mai kor emberének is, hogy Teréz intelmein keresztül olyan emberek társaságát keresse, akik szeretik az imát (főleg az elmélkedőt), különösen segíthetik egymást, és beszélgetésük által a szeretet is növekszik közöttük. Különösen fontos ez ma, mivel az elektronika uralma miatt az ember elmagányosodott, gondjait, kétségeit nem képes megosztani a másikkal.

A mai kor emberének is keresnie kell tehát az emberek között a hasonló gondolkodás és lelki közösség kialakítását, mely sok pszichológiai problémától mentené meg az embert.

Szent Teréz bármennyire is az aszkézis és a belső imádság embereként áll előttünk, mégis a humor van ajkán és magatartásában. Egyik kolostor alapításánál az utazásra szolgáló szekér felborult, ő alákerülve a kezét törte. Mivel már hosszú ideje a migrénes fejfájás nem kínozta, feltekintve az égre ezeket mondta: Uram, már azt hittem megfeledkezel rólam!

1582. október 4-i halála óta Szent Teréz a mai világnak is üzen. Sok lelki problémának, békétlenségnek, haragnak a megoldása, hogy türelmesen keresni, felfedezni és szívünkbe zárni Jézus Krisztust.

Felker Zsolt

Szent Mihály Főplébánia káplánja