Balaton Tárlat huszadszor

Idén különös jelentősége volt a bemutatónak, mivel sorozatban épp huszadszor rendezték meg. A képzőművészek megmutatkozási szándékának, a helyi önkormányzaton és kulturális központon kívül több szakmai szervezetnek és anyagi támogatónak köszönhetően már nem csupán az almádi és megyei kulturális palettát színesíti a tárlat. Évek óta országos igényt elégít ki.

Minden évben más-más képzőművészt bíznak meg a rendezvény műveinek kiválasztásával. Ez rendkívül nagy felelősséggel jár, egyben bizonyos fokig megszabja a kiállítás arculatát. Egyesek hagyományápolást, mások némely képzőművészeti műfajokat, ismét mások technikai bravúrokat részesítenek előnyben.

Idén Kelemen Marcell festőművész végezte el a nehéz és szép munkát. Veszprém megyei kötődései miatt, miként a korábbi évek tárlatain, most is érezhettük a hely szellemének varázsát és a szűkebb haza iránt érzett szeretetet. A kiállítás rendezője azonban túllépett ezek favorizálásán. Művészetfelfogásának ismeretében több táj- vagy csendéletfestő nem küldött képet, illetőleg az összetettebb és bonyolultabb gondolatokat ábrázoló társakkal szemben háttérbe szorultak. Szemléletes példa a törekvésre, hogy Milos József egy korábbi évben a Rianás, most pedig a jóval komplikáltabb "Molnár C. Pál festőművész elgondolkodik" című művel szerepelt. Szőke György a Kötődéssel szemben idén az Aminal I., illetőleg az Aminal II.-vel volt jelen. Veszeli Lajost a 2007-es tárlat "Megkopott etűdök"-jével ellentétben most a Foszlányok című képviselte.

Bizony-bizony kitartó tűnődésre adott okot Fehér László balatoni képe, Fábián László Ablak címűje, Fekete Csaba "Elveszett paradicsom"-ja vagy például Garamvölgyi Csaba "Búcsú"-jában a láncon ülő fecske. Korábbi munkáik ismeretében a megyénkbeli Fülöp Lajos vagy Láng Tibor kiállított műve ugyancsak elgondolkodtatott. A Szőke György nevével fémjelzettet és még jó pár munkát látva bujkált bennem a kisördög, hogy ne tegyem-e föl a kérdést: némelyek a kiállítási terembe térők helyett nem a rivális festők számára alkotják a képet? Szívesen tájékozódtam a szobrocskák közt, melyek némelyike földerített.

A fő tanulság az, hogy együtt a művészetek fejlődésével nekünk, akik élvezni akarjuk az alkotásokat, haladnunk kell a korral. És ezt hihetőleg egyre több tárlat megtekintésével érhetjük el.