Együtt a Diótörőben - A főiskolán kemény a rosta és nagy a rivalizálás

Nem hiszem hogy tévedek akkor, ha azt gondolom, az a kisfiú, akivel én találkoztam, álmait tekintve kivételesnek számít. Hamarosan ráadásul együtt lép színpadra a két veszprémi táncos fiatal.

Azonnal bocsánatot is kell kérnem másik beszélgetőtársamtól, Kiss Rékától, de be kell vallanom, hogy míg egy kislány sokkal gyakrabban álmodozik arról, hogy balett-táncos legyen (Rékának ráadásul egészen más álmai voltak, de erről majd később), egy kisfiú estében ez nagyon ritka. De nemcsak ez rendkívüli Varga Kristóf esetében, hanem akaratereje, ahogy a céljait véghezviszi. A két 13 éves veszprémi fiatalról először azt hiszem, hogy testvérek.

- Sokan hiszik azt, hogy ikrek vagyunk, pedig nem vagyunk még testvérek sem, csak barátok - kuncognak illedelmesen és szorosan egymás mellé helyezkednek el a kanapén. Látszik, hogy megszokták az önállóságot, szülői segítség nélkül, bátran, ügyesen mesélnek.

Varga Kristóf negyedik, Kiss Réka pedig második éve jár a Magyar Táncművészeti Főiskola balett szakára, ismert nevén a balettintézetbe. Nagyon zsúfolt a napirendjük, délelőttönként iskolába járnak, mint minden velük egykorú, majd ebéd, és azonnal kezdődik a balettóra. Körülbelül négyórányi gyakorlás után este még próba is van azoknak a növendékeknek, akik szerepelnek valamelyik darabban. Tanulás tehát reggel vagy este későn. Réka mindig is úszó szeretett volna lenni, titkon még egy kicsit vágyik rá, sajnos az alkata nem szerencsés ehhez a sporthoz, hiszen a korcsoportjába tartozó lányok csak 15-20 kilóval többek nála. Réka az úszás mellett a Cholnoky mozgásművészeti stúdióban táncolt, emellett balettórára is járt, itt figyelt fel rá egy orosz mesternő, Viktoria Podolszkaja, aki biztatta őt, hogy próbálja meg a főiskolát. Nem úgy Kristóf, aki gyerekkora óta táncos szeretett volna lenni.

- Már 3 éves korában nagyon szeretett mozogni - meséli az édesanyja -, ezért beírattuk a Cholnoky stúdióba, de nem nagyon ment neki. Ennek ellenére nem adta fel, csinálta.

- Amikor tízévesen felvették a főiskolára, az első év itt is nehezen ment a kisfiúnak, azt mondták, hogy szépen mozog, de fejben nem elég gyors. - Azon gondolkodtunk, hogy esetleg kivegyük, de erre keményebben dolgozott - teszi hozzá édesanyja.

- A következő évben már kitűnő volt, utána pedig dicséretes. A fiatalok szombatonként jönnek haza Veszprémbe, hétfőn hajnalban mennek vissza Budapestre, a szülők felváltva viszik őket fel. A hétvégén szívnak egy kis friss levegőt, tévéznek, számítógépeznek, erre hét közben nincs idő. A balettintézeti élet kemény munka, nagy a rivalizálás már az iskolában. A diákok nagy része kiesik, 25-30 százalékuk végzi csak el az iskolát, de őket szinte biztosan szerződéssel várják. Ami most azonban a leginkább izgalomban tartja a családot, az az, hogy a két barát együtt fog színpadra lépni a Thália Színház Diótörő című előadásában. Megnézünk egy kis részt a darabból, melyben most mindketten szerepelni fognak, lelkesen mesélnek szerepeikről, csevegnek-csivitelnek.