Kritikus helyzetben a magyarság Beregszászon és környékén

Lehangoló és szomorú az élet Beregszászon és környékén, ahová azért mentünk, hogy lássuk, miként élnek, mire lenne szükségük a magyaroknak. A helyzet sokkal lehangolóbb, mint amilyennek a híradásokból tűnik. Az embereknek már akinek van munkája a spórolás mellett is nehéz eldönteniük, hogy egyenek vagy fizessék a havi rezsiszámlát. A ruhavásárlás a többségnek kizárt. Volt olyan család, ahol a szülők gyakran nem esznek, hogy gyerekeiknek jusson ennivaló. Látszik a nélkülözés: hatalmasak a kátyúk, a peremrészen hónap végén pénz híján nincs közvilágítás, Sokan kéregetnek, adódott, hogy boltba menekültünk előlük. A rengeteg kóborkutya barátságos. Beszéltünk anyával, akinek fia odaveszett a háborúban. Egy itthon levő katona elmondta, hogyan menekült meg a pokolból, a katonaorvos felidézte, azokban az árkokban műtött, amiket ő ásott a katonákkal.

Timoscsuk Mihály 27 évesen halt meg a háborúban. Édesanyja, Irén, zokogva mutatta meg fia szobájában az emlékeket Beregszászon Fotó: Hadnagy Marcell

– Ki, ha nem mi, mikor, ha nem most? – kérdezte a katonaorvos, aki itthon van, de bármikor újra hívhatják. Sok fiatal kötelességének érzi, hogy menjen a háborúba, az anyák viszont rettegve féltik fiaikat. – Élet-halál kérdés nekünk egy ingyenkonyha mielőbbi felállítása – jegyzik meg a végsőkig elkeseredett emberek Beregszászon, akiket az utcán megszólítottunk. Ehhez pénztámogatásra lenne szükség például a segélyszervezetek közreműködésével, és nem élelmiszeradományokra, amit nem, vagy csak nehezen lehet átvinni a határon, Falun sem jobb a helyzet, etetni valót nem tudnak venni az állatoknak, amit elbírnak az apró kertek, megtermelik, de az nem elég egy évre. Az emberek 20–30 ezer forintnak megfelelő átlagkeresetből és 10 ezres nyugdíjból élnek havonta. Kevés a munka, az infláció 34,5 százalék, aminek fő okai a hrivnya leértékelődése, a belpolitikai helyzet romlása, és a háború . A kárpátaljai helyzetről később riportban számolunk be.