Vitézi hagyományok őrzője a vietnami veterán

A második világháborút követően, 1945 után a családjával hagyta el az országot. Három évig a szomszédos Ausztriában éltek, majd 1948-ban kerültek ki a távoli Ausztráliába. Ott fejezte be az iskoláit, végezte el az egyetemet, s került az ausztrál hadsereghez, noha korábban eszébe sem jutott, hogy katona szeretne lenni. – Közgazdásznak tanultam, ám abban az időben hoztak egy új törvényt Ausztráliában, hogy minden 18. életévét betöltött fiatalnak két éven át szolgálnia kell a seregben. Az első évet az egyetem miatt megúsztam, a másodikra viszont be kellett volna vonulni, így elszöktem. Persze hamar megtaláltak, így egyenruhát húztam. Később azonban annyira megtetszett, hogy egy esztendő után a leszerelés helyett hosszú távon is a katonai pályát választottam – meséli nevetve az ifjúkori pályaorientáció nehézségeit.

A döntés következtében az elkövetkező bő három évtizedben kis túlzással a fél világot bejárta a kommandósoknál és az ausztrál különleges alakulatnál is szolgáló vitéz nemes Tassányi József. – Először 1959-ben Borneóba vezényeltek minket, majd egy évre rá Malajziába. Az volt a feladatunk, hogy elejét vegyük a kommunista próbálkozásoknak. A Kínában a negyvenes évek végén hatalomra kerülő kommunista erők ugyanis terjeszkedtek volna az indonéz szigetvilágban is, ennek megakadályozására vetették be az angol mellett a szövetséges ausztrál hadsereget is – mondja, majd hozzáteszi, a Vietnámban három alkalommal is harcolnia kellett, 1968 és ’69 mellett 1972-ben is oda vezényelték.

Vitéz nemes Tassányi József a várpalotai Kossuth-laktanyában

– A vietnami háború a filmekből is jól ismert nehézségek mellett azért volt különleges, mert alapvetően meghatározta a politika. A politikusok mondták meg, hogy mikor lőhetünk és mikor nem, merre indulhatunk. Nem voltak rendes térképeink sem, az amerikai repülők által készített fényképek alapján próbáltunk tájékozódni a dzsungelben, folyamatosan ügyelve az ellenséges erőkre. A borneói dzsungel sem volt könnyű menet, úgy éreztük, hogy szinte lerobban rólunk a ruha és a bakancs a hőség és az extrém magas páratartalom miatt. Az esős évszakban úgy esett, mintha egy tűzoltófecskendőből jött volna. Órákig esett, majd hirtelen elállt, előbújt a trópusi nap, s jött föl a gőz az aljnövényzetből – idézi fel a háborús éveket a veterán katona, aki a jelenleg a Kék-hegyekben él feleségével, s a Sydney Magyar Ház igazgatójaként tevékenykedik.

Segítőivel rendszeresen programokat szerveznek a népes magyar diaszpórának. – Az utolsó népszámlálás szerint közel 40 ezren vallották magukat magyarnak a 4,5 milliós fővárosban és környékén, így sokan kíváncsiak a programjainkra. Hétvégi magyar iskolát működtetünk, hagyományőrző rendezvényeket szervezünk. Az elmúlt hónap végén például Taste of Hungary, azaz szabad fordításban magyar ízek címmel rendeztük fesztivált. A klasszikus, hazai étkekre vágyó magyarok közül több ezren látogattak el a házba a rendezvény ideje alatt. A szentmisét követően a Vitézi Rend ebédjét is minden novemberben ott rendezzük, kétszáznál is többen ülünk akkor a nagy asztalnál – meséli vitéz nemes Tassányi József, aki a nemzetközi rend ügyvezető törzskapitányaként tevékenykedik. Vallja, az 1945 után külhonban újra éledt rend feladata és küldetése, hogy méltóképp ápolja az első világháborúban harcoló hősök emlékét, s erősítse a magyarságtudatot a világ minden táján. Az UNESCO által is elismert szerveződés évszázados hagyományok őrzője és folytatója.