Vastag Richárdnak a néptánc küldetés, hitvallás

Tizenöt évesen kezdett táncolni. Akkoriban nem kizárólag a népi kultúra vonzotta, hanem többek között a csinos néptáncos lányok, és az, hogy tartozzon egy közösséghez. Családjában a néprajzi elemek mindig meghatározóak voltak; a locsolás, a húsvét, a karácsonyi ünnepkör egyaránt hatással voltak rá. Így a művészeti középiskolát választotta, majd elvégezte a néptánc pedagógus szakot.

Ma már közel ötszáz gyermeket oktat néptáncra Veszprémben, az óvodásoktól egészen a nagyszülőkig. Több iskolában tanít; a Szilágyi Erzsébet, a Báthory István, és a Simonyi Zsigmond általános iskolákban. Ezek a műhelyek meghatározóak a mai megyei gyermek néptánc mozgalomban.

Ha egy fiatal büszke a népi kultúrára, akkor nemzeti identitástudata is megerősödik, de a lelki, szellemi kibontakoztatás a legfőbb cél, mondta a népművészet ifjú mestere Fotó: Nagy Lajos

Jelenleg a litéri Zöldág Táncegyüttes művészeti és egyesületi vezetője, valamint a Szárazág Táncegyüttes művészeti vezetője.

– Valamit olyat kerestem az életemben, ami stabilizálódik. Az ajkai Apte táncegyüttessel végignyertük az országos fesztiválokat, versenyeket, de valami mégis hiányzott. Litéren találtam meg azt az értékrendet, amit a mindennapjaimban kerestem; a falusi környezetet és a kapcsolatot a helyiekkel, ami számomra nagyon fontos.

Richárd úgy gondolja, a régmúlt értékeiből sokat a mindennapokba is át lehet emelni, persze nem feltétlenül az eredeti formában. Azonban a legfontosabb és meghatározó szellemi, gazdasági, kulturális elemek közül többet be lehet építeni a hétköznapokba is. A néptánc ezek közé tartozik.

– Egyrészt a kulturális, közösségi érintkezéseknek egy nagyon pozitív és értékes módja, közösségi életre nevel, a népi hagyományok, értékek megőrzésére hívja fel a figyelmet. Másrészről egy nagyon kellemes kikapcsolódási forma, mely teret biztosít ahhoz, hogy a fiatalok kulturált körülmények között tudjanak szórakozni.

Vastag Richárd közel ötszáz gyermeket oktat néptáncra Litéren, illetve több veszprémi általános iskolában: a Báthory Banda táncosai is élvezik a vele való munkát

Richárd szerint a néptánc rendkívül sokrétű értékeket képvisel; a tánc, az ének, a népi elemek, a viselet, a szereplések, ennek továbbadása mind gazdagítja a művelőjét, az oktató számára pedig a népi kultúra értékeinek átörökítése még egy plusz többletet jelent.

– Egyre jobban kiteljesedik a munkám, mivel a tanítványaim között is vannak olyanok, akik ezt az utat választották, és néptáncot tanulnak művészeti iskolákban. Ezt is hívhatjuk hagyományozódásnak. Bízom abban, hogy ők a gyermekeiket és az unokáikat is szívesen viszik majd ilyen közösségekbe – hangsúlyozta Richárd.

A táncház módszer többek között az UNESCO-nak köszönhetően világhírűvé vált. Hazánkban is egyre több fiatal tanulja, annak ellenére, hogy nem kötelező, hanem fakultatívan választható.

Vastag Richárd igyekszik tudását csiszolni és bővíteni. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem néprajz szakos hallgatója, mint mondja, a tanszéken oktató Andrásfalvy Bertalan szellemiségét szeretné továbbörökíteni, egyelőre amatőr néprajzosnak vallja magát. Így ma már a néptánc, a néprajz és a koreografálás is része a mindennapjainak.

– Számomra a néptánc küldetés, hitvallás, és nagyon szép és reményteli út egyben, mely a gyerekek és a fiatalok lelki gazdagságának a gyarapítását szolgálja. Ez a legfontosabb célom. Nem csupán táncmozdulatok átörökítéséről van szó, hanem egyfajta szellemi, lelki többlet átruházásáról. A néprajz, a néptánc erre alkalmas. Ha egy fiatal felfedezi a saját népi kultúráját, abban biztonságban érezheti magát és nem lesz elveszve. Ez a stabil lelkiállapot adhatja meg az alapot a stabil családhoz is, mely a társadalom építőköve. Ha büszke a népi kultúrára, akkor nemzeti identitástudata is megerősödik, de a lelki, szellemi kibontakoztatás a legfőbb cél.

Richárd szabadidejében a Bakony és Balaton-felvidék tánchagyományait, és népi kultúrájának jellegzetességeit gyűjti. Legtöbbször egyedül dolgozik, de egy baráti társaság alkalmanként besegít neki. Azt tapasztalja, hogy nagyon rövid idő alatt eltűntek a falusi környezetből a hagyományos táncok. Ezek az utolsó pillanatok, amikor lehet azokról személyesen is hallani. Táncantropológiai gyűjtések a területen ezidáig nem készültek, így nem tudni, pontosan milyen a Bakony tánchagyománya. A népi gyermekjátékokról szintén nincs adat. Ezek nagy hiányosságok Richárd szerint:

– Az utolsó órában vagyunk ahhoz, hogy megtaláljuk és megkérdezhessük azokat a néniket, bácsikat, akik ismerik a hagyományokat. A kutatómunka nem minden esetben egyszerű, de mindenképpen megéri, hiszen ez az, amiből később lehet meríteni.