Tizenkétezer harcos a padláson

Nyírő Tamás még harminc éves sincs, de már több, mint tizenkétezer apró katona figura megszállott tulajdonosa. A legrégebbi darabokat gyermekkora óta őrzi, négy évvel ezelőtt azonban az ezer fős hadsereg intenzív bővítésébe kezdett. Akkoriban született a kisfia is, akivel ma már komplett csatákat játszanak le a padláson. Igaz, Tomi vallomása szerint ő maga néha jobban belefeledkezik a játékba, mint a fia.

- Mondták már, hogy örök gyerek vagyok, a feleségem szerint meg neki tulajdonképpen két gyereke van, de nem baj. Nem iszom, nem dohányzom, valami hobbi, szenvedély kell – mondja nevetve az egyébként biztonsági őrként dolgozó gyűjtő.

Nyírő Tamás gyermekkora óta gyűjti a játék katonákat, mára tizenkétezernél is többet számlál a gyűjteménye (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

Szabad idejében vagy a katonákat porolja, vagy újabbak után kutat a használt cikk piacokon, interneten. Az árusok már ismerik, félre teszik számára az apró kincseket. Cserélni viszont csak olyat hajlandó, amiből több is van, mert vallja, hogy a gyűjtemény bővüljön, ameddig csak lehet. Most nagyjából öt ezer-féle figurát őriz, az alig egy centistől a húsz centisig. A legnagyobbat, a vikinget édesapjától kapta. Némelyik csak pár forintba került, mások néhány ezret kóstálnak.

- A régebbiek drágábbak. Például az 1920-ból származó polgárháborús katonák, vagy az orosz papírmasé figurák. Valóságos kis törékeny szobrász remekek. Hazánkban ezeket nehezebb beszerezni, a bolhapiacon találok egyet-egyet néha – mutatja az apró kincseket Tomi, aki hadseregével szinte már belakta szülei családi házának tetőterét.

Ólom és réz katonák, műanyag figurák, csokitojás belsejéből kimentett harcosok, szabadságharcos magyar huszárok sorakoznak katonás rendben a részükre készített keskeny polcokon. Utóbbiak a kedvencek, hiszen gyermekkorát idézik. Néha csak leül és elégedetten végigpásztáz tekintetével a sorokon. Nagy részéről ma is tudja, milyen módon került hozzá, pláne a legrégebbiek. Azokat külön vitrinben őrzi, kissé az idő vasfoga is látszik már rajtuk, de ha sérülnek, javítja őket. Hiszen korábban szívesen makettezett is, ért az apró figurák renoválásához.

Nem dob ki semmit. A figurák szinte mindegyike katona. De helyet kap itt az egykori Oroszországban gyártott ősembertől az űrhajósig, ufóig, robotig, az osztrák kávéhoz árukapcsolással járt nyolcvanas évekbeli harcostól a komplett cirkuszig minden. Harcászati járművek, akasztás előtt álló cowboyok, elfogott indiánok személyesítenek meg életképeket. Az egyik polcon szamurájok harcolnak, a másikon már űrhajósok feszítenek, velük szemben pedig az ismert betlehemes csendélet is helyet kapott. Jól megférnek az afgán terroristákkal, zsidó hadsereggel, keresztes lovagokkal egy légtérben a tűzoltók, bányászok, mentők, vadászok, utcaseprő, farmerek és pincérek. Minden szakma képviselteti magát. Néhány gázálarc, régi katona sapka is idézi a múltat az angol kommandósok, német ejtőernyősök, és az orosz téli ruházatot bemutató figurák, a Wehrmacht egységek, hegyi vadászok között. Bepillantást kapunk az afrikai hadszíntérre, a hadikórház, az idegen légiósok, a telepesek, a második világháborús orosz katonák életébe és láthatunk komplett szereplőgárdát is jó pár meséből. Sorolhatnánk estig. A plafonon pedig légicsata zajlik damilra erősített kis repülőkkel.

- Nem egy költséges hobbi ez, a legnagyobb összeg, amit eddig egyben fizettem, az 35 ezer forint volt. Egy nagyobb zsák katonát kaptam érte – vallja Tomi, aki szívesen bíbelődik az apróságokkal. Mára megtanulta, hogy a szellőztetéssel csínján kell bánni, a porszívózással pláne. Szereti a háborús filmeket, a történelmet. Úgy érzi, gyűjteményével csupán a jéghegy csúcsát kapargatja még, de tudja, hogy az minden nappal egyre értékesebb. De nem ez érdekli. Csupán saját szórakozásából gyűjt.