Steinbach József püspök a tapasztalatokról, terveiről

Az egyházi elöljáró nemrég Vörösberényben, a felújított erődített templomban hirdette Isten igéjét hálaadó istentiszteleten. Ebből az alkalomból kérdeztem tapasztalatairól és további terveiről.

– Úgy tudom, püspök úrnak ezúttal kihívója nem is volt, vagyis az egyházkerület bizalmát töretlenül élvezi.

– Igen, egyedül engem jelöltek a vezetői posztra, s ez igen megtisztelő. S az is jó érzéssel tölt el, hogy az egyházkerület valamennyi vezető tisztségviselőjét – Köntös László püspökhelyettest, Huszár Pál világi főgondnokot, Baráth István világi főjegyzőt – is újraválasztották. Ennek üzenete van számunkra: a munka, amit megkezdtünk, jó, annak folytatását várják el tőlünk.

– A Dunántúli Református Egyházkerület szinte az egész Dunántúlt átfogja. Ez bizonyára sok feladatot ró önre, önökre

– A Dunántúli Egyházkerület területe Baranyát, Tolnát és Fejér megye egy részét leszámítva nagyjából az egész Dunántúlra kiterjed. Mintegy 200 ezer református él itt, 240 önálló lelkész szolgál 351 templomunkban, egy teológiai felsőoktatási intézményünk, négy gimnáziumunk, 25 általános iskolánk van, illetve működnek egyéb oktatási intézményeink, óvodáink, idős- valamint anya- és csecsemőotthonaink.

Steinbach József püspök: A munka, amit megkezdtünk, jó, annak folytatását várják el tőlünk (Fotó: Toldi Éva)

– Mik a tapasztalatai az előző ciklusról, mit tekint legfőbb feladatának?

– Az előző ciklusban kiemelt feladatnak tekintettük a missziós és a pasztorációs munka megerősítését egyházkerületünkben illetve a kommunikáció fejlesztését a mai kor technikai lehetőségeinek felhasználásával. Én a pasztorációt tartottam s tartom a legfontosabbnak, s kíváncsi voltam arra, hogy az dunántúli méretekben is megvalósítható-e a személyes kapcsolatok fenntartásával, rendszeres ápolásával, hogy ne csupán egy adminisztratív, bürokratikus vezetés legyen a püspöki szolgálat. Ennek jegyében meglátogattuk az egyházkerület összes lelkészét, valamennyi intézményét, s a gyülekezetek 80 százalékában is jártunk. Látható volt, hogy ezek a látogatások építették a gyülekezeti közösséget is, s mennyi áldás származott ezekből. Létrehoztunk egy külön intézményt is; házasság- és családgondozó, szupervíziós, mentálhigiénés központot szaktanácsadó jelleggel, ahol szakemberek és lelkészek dolgoznak együtt. Így, ha a gyülekezeti lelkész úgy érzi, olyan lelki problémája van valakinek a közösségében, amelyet nehéz kezelni, vagy esetleg ő maga került szakmai vagy hivatásbeli válságba, akkor e központtól segítséget kérhet a problémák gondozásához. A pápai központtal Kocsev Miklós professzor vezetésével működő szolgálat hálózati módon működik, minden egyházmegyében vannak olyan szakemberei, akiket telefonon is el lehet érni. Másik fontos terület, ahol nagy előrelépést tettünk az elmúlt időszakban: a misszió, melyet nagyvárosi, kisvárosi és községi szinten is erősíteni igyekeztünk. Fontos ugyanis, hogy elérjük azokat a reformátusokat, akiket nem találunk, pedig a népszámlálási adatok szerint bőséggel léteznek. Törekedtünk arra, hogy a nagyvárosokban az emberek közé menjünk, illetve hogy a megyeszékhelyeken jöjjön létre még egy önálló gyülekezet, s ahol lehetséges állítsanak be több lelkészt e szolgálatba. Győrben, Tatabányán, Székesfehérváron, Veszprémben elindultak e missziói programok. Ennek is rengeteg áldását tapasztaltuk meg. Sok helyen megelevenedett a hitélet. Nagyot léptünk előre a kommunikáció fejlesztése terén is: Honlapot nyitottunk, könyvkiadásunk is bővült, évente megjelenik egy igehirdetéses kötetünk, melyet lelkészeink írnak. Honlapunkon bevezettünk egy olyan blogot, melyben a világ olyan közéleti eseményeire reflektálnak lelkészeink a keresztyén értékrend mentén, amely aktuálisan foglalkoztatja az embereket.

– Mik a konkrét terveik a jövő évre?

– Az előbb említett három területet tovább szeretnénk fejleszteni, továbbra is megtartani nagy közösségi találkozónkat, a református egyházi napokat, amely összdunántúli seregszemle, 2016-ban Zánkán tervezzük megrendezni. Új intézményeket nem szeretnénk nyitni, inkább a meglévőket fejleszteni. Látjuk továbbá, hogy az amerikai és nyugati kommunikációs technikák helyett alapvetően a személyességre, a megszólításra és a megszólíthatóságra van szükségünk. A virtuális világ ellenére a leghatásosabb a szóbeli kommunikáció, ahol jelen van a Szentlélek, akit semmilyen elektronikus eszköz nem tud pótolni.