Pótmamaként állatnak neveli a kölyköket

A mama tavaly érkezett Veszprémbe Dél-Franciaországból, és tudták, hogy vemhes, de azt nem, mikorra várható az ellés. Kamerával figyelték az Afrika-ház lakóinak minden pillanatát, s amikor az ügyeletben lévő dr. Szekér Pál állatorvos meglátta, hogy megindult az ellés, azonnal riasztották azokat, akiknek szerepe lehetett a folyamat segítésében. Így Marokházi Csabáné Kati is segédkezett a nehéz ellésnél.

A mama nagyon elfáradt a folyamatban, és bár nem a mostani zsiráftehén az első utódja, nem gondozza. Már legelőször is Kati etette meg a kiscsikót, azóta az állatkertbe is költözött. Edig ugyanis mindig litéri otthonába vitte azokat a kicsi állatokat, melyekről nem gondoskodott a mamájuk. Így nevelt már többfajta majmot, szibériai tigrist, tevét, mókust, feketepárducot, vadmalacot, de a mostani újszülött csaknem száznyolcvan centi magas és közel egymázsás, ráadásul Kati kezdettől fogva arra törekszik, hogy minél jobb kapcsolata legyen a mamájával. Együtt alszanak, a mama a maga módján kedveskedik a csikónak, de a háromóránkénti táplálásáról Kati gondoskodik, és felügyeli, irányítja a nevelését is.

A zsiráfbébi jelenleg nyolc deciliter tejet fogyaszt el egy étkezésnél. Már futkározik is az Afrika-házban.

Marokházi Csabáné Kati az állatkertben vasárnap megszületett zsiráfbébivel (Fotó: Török László)

Napközben rövid időre hazaszalad Kati, hiszen neki is van két kutyája, akiknek a gondozását most a férje és a lányai vállalják magukra. A lányok már felnőttek, Regina harmincöt éves és saját lova is van, Lívia harmincéves és a macskákat kedveli. Anyukájukat is a lovak és a lovaglás hozta közelebb az állatvilághoz. Olyan munkát keresett, amivel minél jobban megismerheti őket. Már tizenhét éve az állatkertben dolgozik. Megfigyeli a gondjaira bízott egyedeket és arra törekszik, hogy az állatbébik ne vegyenek fel emberi tulajdonságokat. Családtagjai sokszor emiatt haragudtak is rá. Főleg amikor az állatmama szokásaihoz hasonló módon megfeddte, helyes viselkedésre oktatta a neveltjét. Meg is tanulja azokat a hangokat, melyek az adott fajra jellemzők. Például Szását, a szibériai tigrist azzal a hanggal közelítette meg, ami a tigriseknél a barátkozás jele. Volt, hogy furcsán nézett rá, mert az akcentusa kicsit eltér a nagymacskákétól, de aztán jól megértették egymást.

Az állatokat is nehéz elengedni. Kati havonta egyszer megkeresi azokat, melyeket ő nevelt fel. Nagyon büszke rá, hogy mindegyik megismeri, azzal a hanggal üdvözli, ami náluk a barátkozás jele, és aztán mennek vissza a fajtársaikhoz. Kati minden állatot szeret, de legjobban a csimpánzokat kedveli. Már Böbét is ismerte, de Móni és Taksony voltak a gondozottjai már akkor, amikor a bejárat melletti kis szűk kifutóban éldegéltek.

Nagy vágya és biztos benne, hogy valóra is válik egyszer, hogy eljusson Tanzániába és tanulmányozhassa az életüket. Nagy figyelemmel olvasta mindig Jane Goodall, az angol etológus, antropológus és primatológus cikkeit és könyveit, és figyelte a tevékenységéről megjelent híradásokat. A primatológia egyébként a állattan főemlősökkel foglalkozó tudományága, és ennek egyik legismertebb képviselője az angol tudós, aki kutatóközpontot is vezet Tanzániában. Marokházi Kati ebbe az intézetbe szeretne ellátogatni és önkéntes munkát végezni. Jane Goodall egyébként háromszor is járt Magyarországon, és Katinak mindháromszor sikerült találkoznia vele. Először, amikor a pécsi egyetemre látogatott, hosszasan elbeszélgethettek, minden programján részt vehetett és eszmét cseréltek a veszprémi csimpánzokról is. A tudós következő könyvében meg is jelent egy kép és egy rövid szöveg arról, hogy a csimpánzokhoz méltóbb körülmények között élhetnek majd Veszprémben ezek a főemlősök. Valóra váltak az álmai, felépült a csimpánzház. Új egyedek érkeztek, melyek magukkal hozták a múltjukat, a nehéz éveiket, a kapcsolatrendszerüket. Ki tudja, hogy miért, de Katit a csapat tagjának tekintik a csimpánzok. Attól függetlenül, hogy én még soha nem láttam a műliánokon röpködni, de elhiszem róla, hogy még erre is képes.