A pogácsa és a műfordítás

A mondat igazán azért érdekes, mert aki állítja, a hazánkban élő lengyel Tereza Worowska nem főszakács, hanem műfordító. Egy fiatal lengyel műfordítóknak rendezett szeminárium közben a füredi Lipták-házban beszélgettünk vele a minap, ahol másfél évtizede a Magyar Fordítóház Alapítvány gyámolítja irodalmunk külföldi megismertetőit.

Az év eleje óta nagy a forgalom a fordítóházban. Januárban egy hetet töltöttek itt a Balassi Intézet műfordító szakos hallgatói, a hónap végén észt, februárban orosz, majd osztrák fordítói szemináriumot tartottak. Márciusban horvát, majd francia műfordítók érkeztek és  Balassi Intézet volt műfordítás szakos hallgatóinak is posztgraduális fordítói szemináriumot rendeztek. Májusban finn, katalán (spanyol, portugál, baszk) és szlovák fordítók képezték magukat, júniusban holland-magyar és a hónap végén pedig spanyol fordító szeminárium zajlott.

A már az első publikációk után lévő fiataloknak rendezett ötnapos kurzust két műfordító, Tereza Worowska, a Balassi Intézet konzulense és Anna Górecka, a varsói Literatura na Świecie szerkesztője vezette. A munkába bekapcsolódott a Hollandiában tanító Jolanta Jastrzebska, aki három mai magyar regényt mutatott be, Géczi János a mai hazai költészetről adott áttekintést, Károlyi Csaba pedig ugyanezt a prózairodalom oldaláról tette meg.

Az ötnapos szemináriumon még kezdő, de már az első publikációk után lévő fiatal lengyel műfordítók vettek részt (Fotó: Győrffy Árpád)

– A szemináriumon az elméleti alapokkal is foglalkozunk, és kisebb gyakorlatokat csináltunk. Már kész szövegeket, részben a hallgatók által korábban készített fordításokat elemeztünk, hogy megkeressük benne a hibákat, és megbeszéljük, hogyan kellene kijavítani, hogy olyan tökéletes lengyel mondat legyen belőle, amelyik az eredeti szöveg stílusát és más jellegzetességeit is hordozza – magyarázta Tereza Worowska, amikor a munkájukról kérdeztem. Tereza Worowska szerint jelentős kihívás, hogy a kulturális különbségek, a más történelem, de akár a más éghajlat miatt is olyan dolgok vannak a magyar nyelvben, gondolkodásban, amelyeknek nincs igazi lengyel megfelelője.

– Ha azt mondom, hogy ebédlő, akkor a lengyelek is ugyanazt gondolják alatta. De ha azt mondom, hogy honfoglalás, már nem tudják, mire gondoljanak, mert mi ilyen eseményt nem tartunk számon. Ugyanez a helyzet az államalapítással is. Persze azt mi is tudjuk mondani, hogy az első király megkoronázása, de mégsem ugyanaz, mert az nálunk egy folyamat egyik pillanata, hiszen előtte lengyel hercegek voltak. De ugyanígy gondot okoz minden olyan szöveg, ami a bortermeléssel, borkultúrával kapcsolatos, mert mind ismeretlen fogalom, hiszen Lengyelország nem egy bortermelő vidék. Akik for-dítanak, azok természetesen megismerik az egész magyar kultúrát. Az igazi, ha valaki addig eljut, hogy ebből a sajátos kultúrából például nem- csak az ízét ismeri meg a pogácsának – ami nálunk nem létezik –, hanem meg is tudja sütni. De mondhatnám a pálinkát is, hiszen nálunk nem készül gyümölcsből égetett szesz. Hiába szláv származású a név is – a pálity, égetni szó –, egy lengyel nem érti, nem érzi ezt a konkrét fogalmat. További gondot okoz a fordítóknak a két nyelv eltérő szerkezete, felépítése, ami egyben egy másfajta észjárást is megtestesít. A rugalmas szóképzésnek köszönhetően nálunk nagyon sok szót lehet teremteni, amire lengyelül nincs megfelelő. Ha nem is minden esetre, de kialakultak már olyan módszerek, hogy egyes helyzeteket hogyan kell megoldani. A szemináriumon ezeket is sorra veszik a hibák elemzésével.

Tereza Worowska szerint Krúdy Gyula műveit talán most lehetne még utoljára lengyelre átültetni (Fotó: Győrffy Árpád)

Tereza Worowska szerint nagyon fontos, hogy konkrét szövegekkel dolgozzanak, mert azok mutatják meg legjobban a problémákat. S ha stimmel a tartalom, még mindig nem elég, hiszen egy műfordításnál az még kevés, ha pontosan visszaadják egy szöveg értelmét, mivel az eredeti anyag stílusát is közvetíteni kell.

– Már a nyelvezetből ki kell derülni a lengyel olvasó előtt, hogy például Jókai Mór regényét olvassa és nem Galgóczi Erzsébetet – mondja Tereza Worowska, aki rendkívül fontosnak tartja, hogy a szemináriumot itt rendezhették meg. – A balatonfüredi Lipták-ház sokkal hatékonyabbá teszi a munkánkat a bensőséges légkörnek köszönhetően. A résztvevők itt hallják egymás megoldásait, bizonyos értelemben kicserélik a tudásukat. Ezt csak kis csoportban és ilyen környezetben lehet elérni.

Arany János nagy adósság maradhat

Tereza Worowska kisebb csodának mondja, ami az általa is fordított Márai Sándor fogadtatásában az elmúlt tíz évben történt. Korábban ismeretlen íróból közkedveltté vált a lengyel olvasók körében, egymás után jelennek meg kötetei és el is fogynak. Nagyon kedvelt Esterházy Péter. A Harmonia calestis megjelenése óta a korábban megjelent művei is nagyon fogynak. Népszerű Krasznahorkai László, Spiró György és Kertész Imre is. Tereza Worowska szerint nagy adósság Arany János átültetése. De attól tart, ma már nem lenne rá foga-dó közeg. Talán még Krúdyra, ha sietnek.