Ösküről a filmvászonra

Hosszú út vezetett a filmrendezésig, mondta el kérdésünkre a hölgy, aki már gyermekkorától érdeklődött a művészetek iránt. Hat évig zongorázott, majd a középiskola elvégzése után modellkedni kezdett, ám ott is jobban érdekelte a sminkelés, no meg az, hogy mi történik a kamera másik oldalán. Így hát sminkmesterektől kezdte tanulni a szakmát és a fotózás rejtelmeivel ismerkedett. 2006-ban költözött Angliába, s ott is folytatta. Érdekes azonban, hogy a lehetőség mégis Magyarországon találta meg.

- Az egyik hétvégén itthon voltam, amikor az egyik sminkes barátnőm elhívott a budapesti Fashion Awards-ra, ahol teljesen véletlenül a Szépítész Magazin főszerkesztője mellett ültem. Sokat beszélgettünk, majd elkérte a portfóliómat, s kérte, fotózzak nekik Londonban a Makeup Artist Trade Show-n. Így is történt. Itt találkoztam először filmes sminkeléssel, sebek készítésével, ami nagyon felkeltette az érdeklődésem. Később egyre több sminkessel és filmessel kezdtem találkozni, még a lakásomat is kölcsönadtam egyszer forgatási helyszínnek. Akkor döntöttem el, hogy filmezni szeretnék. A következő tanévben jelentkeztem a Metropolitan University filmes szakára, ahova sikerült is bejutnom - mesél a kezdetekről Renáta, aki több filmes projektben is dolgozott, majd 2010-ben nekilátott elkészíteni Amen című saját rövidfilmjét.

- Egy prostituált apácáról szól, akit mély érzelmek fűznek a kolostorát vezető paphoz. Van egy lánya, aki kórházban van, s a kórházi költségek fedezése miatt lett prostituált. A vendégeit is a kolostorban fogadja. A lányáról persze senki nem tud. Sok bonyodalmon megy keresztül, amikor is az egyik vendége megveri, kiderülnek a titkai, a végső döfést pedig a pap adja számára - vázolja fel a megrendítő alkotás rövid történetét a rendező.

Pavelka Renáta a forgatáson a film egyik főszereplőjével, a papot játszó Jim Manneringgel (Fotó: AmenShortFilm)

- Az egyik londoni hotelban történ egy eset amikor egy megcsalt férj megverte a feleségét és a szeretőjét és szétverte a szállodai szobát. Ez adta az eredeti ötletet.  A Pinewoods stúdiótol nem messze van egy szálloda, ami régen kolostor volt. Sok filmes száll meg ott a forgatások alatt. Így jött az ötlet, hogy az én filmem egy ilyen régi kolostorban játszódjon.

Renáta nem tagadja, kegyetlen sok munka előzte meg a 2010 áprilisi forgatást, amely egy héten át tartott.

- Nagyon nehéz volt olyan templomot találni ahol engedélyezték a forgatást a film témája miatt. A többi helyszínt az egyetemi televízió stúdióban építettük fel. Mi építettük a falakt, tapétáztunk, a kórházi jelenthez pedig Magyarországról sikerült infúziós zacskókat szereznem. Épp ezért volt meglepő, hogy a tervezést és kivitelezést elismerő Production Design Awards-ra jelölték a filmet. Soha nem gondoltam volna, hogy a mi szerény építési tapasztalatunkkal ilyen szintre jutunk - mondja, majd megtudom, a stábtagokat hirdetéseken és személyes ajánlásokon keresztül találta meg. Érdekesség, hogy az operatőr (László György) és a zeneszerző (Antal Mária) is magyar, illetve magyar származású volt.

A forgatás sem volt egyszerű. Mivel alacsony költségvetésű, úgynevezett low budget filmről beszélünk, sok mindent maguknak kellett megoldani. Ilyen volt például a harangozás.

- Nem kaptunk engedélyt a templomi harangnál való forgatásra, így az utolsó nap végén az egyik sarkot áttapétáztuk, hogy úgy nézzen ki, mintha nagy, régi kőfal lenne. Harangozó kötelet szerencsére sikerült kölcsön kérnünk, amit egy gerenda fölött vezettünk el. A pap húzta a kötél egyik végét a másikat meg két stábtag. Ez volt az utolsó jelenet, amit forgattunk, s az összes színész visszajött a stúdióba, mert búcsú partit rendeztünk. Annyira vicces volt, ahogy a fal két oldalán rángatták a kötelet, annyira hahotázott a csapat, hogy ki kellett küldeni mindenkit, hogy rögzíteni tudjuk a jelentet - árulja el a kulisszatitkokat Renáta, aki a filmezéssel szeretne foglalkozni a jövőben, több ötlete is van már. Jelen állás szerint komoly esélye van bekerülni a Brit Filmakadémia gyakornoki programjára, ami nagy lökést adhatna neki a pályán. Utána nyitva állna számomra minden kapu, jegyzi meg, mi pedig csak annyit teszünk hozzá: drukkolunk.