Ne engedjünk a mélabúnak! Örüljünk a tavasznak, a napfénynek, a természetnek

Szakemberek vélekedése szerint a társadalom sokáig nem ismerte el betegségként a depressziót, és sokan nem is értették meg, hogy egy-egy depressziós ismerősük miért hagyta így el magát? Napjainkban az orvostudomány már egyértelműen bebizonyította, hogy a depresszió igen-is létező betegség, főként olyan országokban, ahol kevés a napsütés, például Észak-Európában. Nem véletlen, hogy a forró Argentínában vagy a brazil óceánparton, a Copacabanán az egész évben szikrázó napsütésben délutánonként is táncra perdülnek, tangóznak, szambáznak, énekelnek az emberek, szegények és gazdagok, fiatalok és idősek egyaránt. A depresszió napjainkban sajnos oly mértékben létezik, hogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint 2020-ra a társadalom egyik meghatározó betegsége lehet, természetesen akkor, ha mi, magunk nem teszünk ellene. A depresszió alattomos, de mára már jól kezelhető. Sokan nem ismerik fel a tüneteket hosszú hónapokig, csak már megkésve, amikor valami baj történt figyelmeztetnek hozzáértők. Utalnak arra, hogy a legtöbben egy kis levertségre meg rengeteg munkára hivatkoznak. Az esetek többségénél így is kezdődik. Baj csak akkor van, amikor ez a bizonyos levertség már hónapok óta tart. Pedig a tünetek könnyen felismerhetőek. Ezek közé tartozik, ha valakit állandósult szomorúság, szorongó vagy üres érzés nyomaszt. Alvászavaroktól szenved, túl sokat vagy éppen túl keveset alszik, esetleg túl korán ébred.

A „téli depresszió” a depresszió sajátos formája, szezonális hangulati zavarnak is nevezik. Köztudott, hogy a borús hónapok beköszöntével a levertség, a rossz kedv lesz a jellemző, ami elsősorban a természetes fény hiányára vezethető vissza. A téli depresszió jellemzője az állandó álmosság és a fáradtságérzés. Meg lehet figyelni, hogy a más hónapokban aktív emberek kedvetlenné, levertté, visszahúzódóvá válnak.

Orvosok, pszichológusok szerint gyakori a fokozott étvágy, amely elsősorban szénhidrátra, édességre irányul, ezért gyakori testi tünet a felesleges kilók megszaporodása. Sokan gyakrabban néznek ilyenkor a pohár fenekére. Az északi országokban például megfigyelhető a téli hónapokban a megnövekedett alkoholfogyasztás, melynek egyik gyökere valószínűleg szintén a hosszú téli sötétség. A téli depressziót egy bizonyos hormon, a melatonin fényhiány okozta túltermelődésével is összefüggésbe hozták. Ezért szokták tanácsolni, hogy az egyik legjobb hagyományos gyógyír, ha minél több időt töltünk természetes fényben. Gyakran ez elég nehezen kivitelezhető, hiszen mikor munkába indulunk, még, amikor pedig hazafelé tartunk, akkor pedig már sötét van.

Kardos Kára pszichológus szerint a téli depresszió jelensége szoros összefüggésben van az elmúlt évszázad viharos társadalmi átalakulásával. Régebben a falusi, paraszti életmód természetes velejárója volt, hogy az aratás, a termények begyűjtése után a tél a pihenés, a regeneráció időszaka lehetett. A természet lecsendesedésével egy időben az emberek is többet aludtak, kevesebbet mozogtak. Szervezetük felkészült a következő év megterheléseire. Mindemellett esténként elsősorban a falvakban sokat találkoztak, tollat fosztottak, kukoricát morzsoltak, énekeltek beszélgettek, ügyeltek társas kapcsolataikra, és nem húzódtak be magányosan otthonukba.

A világítás, a városi életmód radikális változáshoz vezetett. A nappalok tetszőleges mértékben meghosszabbíthatóvá váltak, a munka – és a szórakozás is – az éjszakába nyúlhat ma már. A média, a nyilvános szórakozóhelyek, a számítógép és az internet megjelenése ezt a tendenciát tovább erősítette. Ma már a téli aktivitás alig különbözik a nyáron tapasztalhatótól, mindenki szabadon élhet – és visszaélhet – szervezete energiatartalékaival. Így elmarad a szervezet regenerációja, amely így kiszolgáltatottabbá válik a külső és belső megterheléseknek. Tulajdonképpen a depresszió, a rosszkedv így lett a civilizáció betegsége – fogalmaz. Javaslata szerint éppen emiatt igyekezzünk minél több időt tölteni a szabad levegőn, különösen napsütéses időben. A mozgást, testedzést próbáljuk a szabadban végezni, sportoláskor a felszabaduló endorfin ellensúlyozza a kedvezőtlen biokémiai változásokat. Törekedjünk az egészséges táplálkozásra. Fontos a vitaminok és ásványi anyagok, a fehérje bevitele, a szénhidrátok és zsír mértékének csökkentése. Igyekezzünk napi ritmusunkat szabályozni, biztosítsunk időt a sport mellett a megnövekedett alvásigény kielégítésére. Törekedjünk a stresszhelyzetek megoldására, illetve elkerülésére, a feszültségek oldására. Sokat segíthet a természetes alapú feszültségoldó, antidepresszív hatású teák – citromfű, orbáncfű, gyömbér alapúak – fogyasztása. A szakpszichológus szerint a beszürkült hangulat helyett törekedjünk a vidámságra. – Sajnos a szezonális, illetve téli, tél végi depresszió a mi égövünkön nagyon sok embert érint. Sokan azt mondják, ha úgy élnénk, ahogy régen az elődeink, jobb lenne, de arra már képtelenek vagyunk, mert felgyorsult az életünk. Így aztán nem tudunk – vagy legalábbis ritkán – megpihenni, elcsendesedni, feltöltődni – hangsúlyozta Kardos Klára. Hozzátéve: az ember hangulata nyomottá válik, megnő az alvásigény, küzdünk ellene, pedig engedni kellene a természetnek. Sokan panaszkodnak arra, hogy érdeklődésük beszűkül, egyik fő tünet a szexuális érdeklődés csökkenése is, ami párkapcsolati problémát is okozhat. Nem tudnak koncentrálni, munkaképességük nincsen a topon, erre kétségbeeséssel reagálnak, például sok kávéval, energiaitallal. Sajnos nem mehetünk vissza a tollfosztás, kukoricamorzsolás idejébe, de jó lenne, ha a szomszédok, a család összeülne társasjátékozni, beszélgetni, együtt lenni.

– De szerencsére itt van a tavasz, örüljünk neki, élvezzük a napfényt, a természet szépségét! Sok embernél, főként a nőknél a télen felszedett pluszkilók is kedvezőtlenül érinhetik a hangulatot, emiatt is alapvető, hogy minél többet mozogjunk, sétáljunk, lépcsőzzünk, kiránduljunk! Tanulmányok tucatjai jelzik, ha valaki télen, és természetesen máskor is, ügyel arra, hogy a család, a barátok minél többet együtt legyenek, nem alakul ki nála az úgynevezett téli vagy tél végi depresszió – utalt tapasztalataira Kardos Klára. Beszélt arról is, hogy minél többet legyünk olyan emberekkel, akikkel szeretünk együtt lenni, pozitív gondolkodásúak, és nem „energiavámpírok”, azaz nem csak a rossz dolgokról, a kilátástalanságról képesek beszélni. Minél többet legyünk emberek között, akár rendezvényeken, különböző programokon is. Ha együtt gondolkodunk az előadóval, átengedjük magunkat egy színházi előadás vagy hangverseny élményének, rengeteget tettünk kitűnő hangulatunkért – állítja.