Miszter Kudu, a vadász

A város első emberének régi nagy szenvedélye a vadászat, ennek apropóján bejárta már többek közt Kanadát, Erdélyt, élményeit most mégis namíbiai vadászatairól gyűjtötte egybe. A könyv bemutatójára megtelt hazai és külföldi vadászokkal, önkormányzati és országgyűlési képvi- selőkkel, családtagokkal és barátokkal a Kaszinó. Schwartz Béla köszöntőjében bevallotta, hogy eredetileg csupán családtagjai részére szerette volna megörökíteni élményeit. Írás közben azonban úgy érezte, namíbiai naplójának fejezetei másokat is érdekelhetnek. A könyvbemutatót Gőgös Zoltán államtitkár nyitotta meg, aki szintén tartozott egy vallomással: - A parlamenti ülésteremben merültem el a kötetben, amely érdekesebbnek bizonyult a jogszabályoknál, pedig én nem vadászom. Remek olvasmány, remélem, lesz folytatása - fűzte hozzá Gőgös Zoltán. A kötetet lektoráló és annak előszavát jegyző Rakk Tamás vadászírót is meglep- te Schwartz Béla könyve.- Kicsit irigykedtem is, mert én is vadásztam Namíbiában, de nem írtam róla. Örülök, hogy egy kedves barátomat köszönthetem most könyve megjelenése alkalmából - mondta Rakk Tamás, aki Üveges Sándor újságíróval kérdezte élményeiről a szerzőt. Kiderült, hogy a humort sem nélkülöző oldalak nemcsak egy-egy vad elejtése feletti győzelemről árulkodnak, hanem a körülményekről is, például a vadász hátsó felét sem kímélő tüskékkel teli, alattomos gödrökről, na és a pénz hatalmáról. Az Okavango-delta, a fókarezervátum, Nambia természeti szépségekben bővelkedő érintetlen világa lenyűgözte Schwartz Bélát, aki egy különlegesen szép állat, a kudu trófeájáért érkezett Afrikába. Olyan kitartóan üldözte a magát csak negyedszerre megadó vadat, hogy az ottaniak a miszter Kudu nevet ragasztották a vadászra. A célt szinte az utolsó pillanatban érte el, a sikerről pedig bárki meggyőződhetett, hiszen a könyv mellett annak főszereplőit, azaz a kudu, az aranysakál, a varacskos disznó, a hartebest, az orix, a gnú trófeáit is bemutatta az újdonsült vadász-író. Szólt továbbá vadásztársairól, barátairól is, akik közül többen jelen voltak. Egyik kedves társuk, Handó János azonban ma már csak fentről figyelheti sikereiket, pedig a namíbiai utat még ő is megjárta velük nyolc éve. Emlékét gyertyaláng őrizte a bemutatón. A namíbiai vadászatról készült filmfelvételekbe is bepillantást nyerhettek az érdeklődők, akik ígéretet kaptak, hogy jövőre a zerge-, mormota- és erdélyi fajdkakasvadászattal, azt követően pedig a kandai jávorszarvas-vadászat élményeivel is megismerkedhetnek. A bemutatót színesítette a szerző fia és menye, Schwartz Balázs és Sugi Schin hegedű- és zongorajátéka.