Legyen jobb a kedvünk!

Mindketten vallják, a család, illetve az iskola egész életre mintát adhat arra, hogy a gyerekek sportosan éljenek.

- Gyerekeimnek már csak mesélni tudok a saját gyerekkorom rendes teleiről, komoly havazásokról, hófalakról, nagy szánkózásokról, a kislődi lankákon a síelésnek alig nevezhető próbálkozásokról, a hatalmas hócsaták, csúszkapályák építéséről, aztán a cipőkoptatásról befagyott pocsolyákon, tavakon, több utcán átcsúszható szánkópályáról. Igaz, akkoriban a faluban néhány autós, ha kimerészkedett az utakra - sorolja emlékeit Juhász Ervin, akinek életét napi munkája révén természetesen a sport, a mozgás határozza meg, de az a célja, hogy másokat is erre vegyen rá, különös tekintettel a gyerekekre, hogy szokásukká váljon a mozgás. Az ember ne csak akkor menjen ki a természetbe, amikor süt a nap meg nem esik semmi! - fogalmaz, majd érvel: nincs egészségtelenebb annál, amikor a családok hétvégéjüket vagy kevés szabad idejüket a fotelban vagy a számítógép meg a tévé előtt töltik.

Az ajkai Juhász Ervin és kisfia, Gábor szívesen köt sítalpat, nagyon szeretik a többi téli sportot is

Sajnálattal beszél arról, hogy ma már nagyon ritkán van megfelelő hó, amikor itthon is a téli sportoknak lehetne hódolni.Aztán beavat saját szokásaiba: – Gyerekeim imádják a telet, a havat. Fiam, ha már esik néhány centiméternyi, az utolsó pillanatig, amíg el nem olvad, kihasználja. Jön a bobozás, mini-snowbordozás, hógolyózás, csúszkálás, ami belefér! – említi a testnevelő tanár. Házuk udvarán a kis domboldal azonnal szánkópályává alakul át. Ha esik némi hó, délutánra már az udvar összes szegletéből minden havat a szánkópályára hordanak a család „hómunkásai”, úgyhogy náluk évek óta minden havat az utolsó gombócig felhasználnak – nevet nagyot. Említi, hogy évekkel ezelőtt telente kedvelt programja volt a sífutás, amire sajnos manapság már hó híján ritkán adódik lehetősége.

– Egy szép téli túra, séta ragyogó napsütésben, csikorgó hóban, kevesen tapasztalhatták itthon az utóbbi években – sajnálkozik, megjegyezve: ha nincs is hó, akkor is keresni kell a lehetőséget a mozgásra! Nem kell megijedni egy kis hidegtől, esőtől sem, megfelelő öltözékben, felszerelésben, amit olcsón is meg lehet venni, induljunk futni, túrázni, sétálni, kirándulni!Ervin szerint az ilyen kiruccanások minden étrend-kiegészítőnél nagyszerűbb immunerősítők, oldják a stresszt, kikapcsolják az embert, átsegítenek bennünket a hosszú téli esték sokak számára depresszióra hajlamosító időszakán. – Családunk a kutyánkkal, aki szintén imádja a telet, szívesen és sokat kirándul a környéken – említi.

– Mindemellett ott vannak a termálfürdők, uszodák! – sorolja. Náluk téli hétvégén, vasárnapi ebéd után gyakran kedvelt családi kiruccanás a közeli pápai fürdőben egy csobbanás, csúszdázás, labdázás, és – mint fogalmaz – így „örömmel”, feltöltődve várják a hétfőt. Este még jöhet egy jó társasjáték, igazi focihangulatot teremt a csocsózás, ami szintén kitűnő hangulatjavító, sok vidámságot, nevetést ad, és a jókedv ugyancsak jótékony hatással van az egészségére.Juhász Ervin eltökélt célja, hogy családja mellett tanítványait is arra nevelje: a mozgás alapvető eleme legyen az életüknek. Sajnálja, hogy a testnevelés órát hó híján már évek óta nem tudja a szabadban megtartani.– De az ember soha ne adjon fel semmit, és keresse a megoldást! – jegyzi meg vidáman. A gimnáziumban, ahol húsz éve tanít, évek óta sítáborozást szerveznek a gyerekeknek, akiknek ingyenes sífelszerelést, síoktatást biztosítanak. Juhász Ervin azt vallja, nem feltétlenül pénz kérdése a sport, ennél sokkal többet jelentenek a családi szokások, a baráti körök hatása, iskolák jó szervezése. Mag Éva negyven éve koptatja a turistabakancsot.

– A táj szépsége, a jó levegő a legfontosabb, ez lenyűgöz, magával ragad – érzékelteti, hozzátéve: – Minden úton találkozom újdonságokkal, és egy ismeretlen környék felfedezése az embert izgalommal tölti el. Az pedig semmihez sem fogható, amikor egy hosszú túrát az ember teljesít, ilyenkor megjegyzem magamban: legyőztem, sikerült! Évtizedek óta ezt az érzést szeretné megismertetni minél több emberrel. Bélával, a férjével 1975-ben házasodtak össze, aztán alapítói voltak az Ajkai Kórház Sportegyesületnek, amelynek azóta is tagjai. Gyalog, illetve kenuval bejárták az Országos Kéktúrát, a Vízi Nagykört és sok más túraútvonalat. A pár régebben lányaival együtt túrázott, akik már kirepültek, de a mai napig folytatják, amit otthon megszoktak. Mindig csatlakoztak hozzájuk a család négylábú kedvencei is. A természetjárókat nem riasztja el semmilyen időjárás – szögezi le Éva.

Mint mondja, a megyében minden hétvégén több program várja a tagokat és az érdeklődőket. Veszprém, Ajka és Tapolca, Balatonfüred, Pápa természetjárói bőséges kínálattal jelentkeznek. Mellettük a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a geotúra-vezetők is szerveznek rövidebb-hosz-szabb túrákat. A jelzett turistautakon érdekes célpontokat lehet felkeresni, és ami nagyon fontos: együtt mennek sokan, jó hangulatban, beszélgetve. Lehet eső, fújhat a szél, a programot akkor is teljesíteni kell.