Lappföldi ősz és északi fény

A gyerekek megcsodálhatták a lappföldi ősz színeit, láthattak északi fényt és a Mikuláshoz, Joulupukki-hoz is eljutottak. Bármikor vissza mennének, nyilatkozták lelkesen.

Janku Flóra Bereniké, a Kossuth iskola nyolcadikosa így foglalta össze élményeit: „Hétfő reggel majdnem olyan volt, mint otthon: iskolába mentünk – igaz, csak kilenc órára. Talán ez abból ered, hogy mintegy 100 kilométeres körzetből járnak ide gyerekek. Testvériskolánk rövid zenés műsorral készült számunkra. Ezt hagyományos technikaórák követték. Végül a saját kezünkkel szedett bogyókból finom pitét sütöttünk. Többünket még aznap este az a szerencse ért, hogy a finnek számára is ritka északi fényt láthattuk. Leírhatatlan élmény volt. Kedden az északi sarkkör élővilágát bemutató állatkertet tekintettük meg. Az aznapi hideg már előrevetítette a szerda időjárását. Reggel arra ébredtünk, hogy mintegy 20 centiméteres hó esett. Ezt kihasználtuk, és a család apraja-nagyja közös hóemberépítésbe fogott. Napközben Rovaniemi városával és történelmével ismerkedtünk. Az életreszóló élményekért köszönet illeti szívélyes vendéglátóinkat, kísérő tanárainkat és a két testvériskolát, akik mindezt lehetővé tették.”

Kossuth iskolások a finn Mikulásnál (Fotó: Kossuth iskola)

Péter Veronika, a Lovassy gimnázium kilencedikese így írt élményeiről: „Finnország az a hely, ahová bármikor visszamennék. A gyönyörű táj, az emberek kedvessége és a szokások mind nagyon lenyűgöztek. A finn állatkert nagy meglepetést okozott számomra, az állatok rendkívül jól alkalmazkodtak a néhol fogcsikorgató hideghez. Ebédre egy jó meleg „kotába” ültünk be, és a szállingózó havat nézve megkóstoltuk a rénszarvashúst.

Az utolsó ott töltött napunk volt a legszebb és legeredményesebb. Az Arktikumban ízelítőt kaptunk a finn kultúrából és történelemből. Ezután meglátogattuk a Mikulást. A karácsonyi hangulatot árasztó falucska egy igazi mesebirodalmat rejtett. A Mikulással való találkozás és fényképezkedés után visszatértünk az iskolába. Ott késő estig tartott a búcsúbuli. Az iskola előtt könnyes búcsút vettünk egymástól és elindultunk a hosszú hazaútra. A hét alatt minden élmény felejthetetlenné vált számomra: a finn ételek, az iskola, az emberek, és hogy mennyire kedves családhoz kerültem.”