Kik támadják Magyarországot?

Izgalmas és elgondolkodtató kötetet tárt a nagyközönség elé a Városi Nyilvánosságért Alapítvány.  Kik támadják Magyarországot és miért? címmel megjelent  Tóth Gy. László, Lentner Csaba és Zárug Péter Csaba közös könyve, amelyet Porga Gyula veszprémi polgármester moderálása mellett mutatott be a szerzőhármas.

Tóth Gy. László a bemutatón arról beszélt, hogy az USA diplomáciai köreinek nem tetszik, ami hazánkban történik, majd az Európai Parlament liberális, szocialista és zöld frakciója is offenzívát indított hazánk ellen.  Mindez miért történt? - tette fel a kérdést. A válasz: megszűnt a kétpólusú világrend, s jelenleg a világ újrafelosztása zajlik. Szerinte az Egyesült Államok önző, egoista, agresszív birodalom, amely mára hanyatló félbe került. Az is kiderült mára, hogy Európa nem lehet egységes unió, ahol nem lehet szavatolni a különféle civilizációk, kultúrák békés egymás mellett élését. Ugyanakkor komoly gazdasági és katonai hatalmak jöttek létre (Oroszország, Kína, India, Brazília, Törökország, Pakisztán), amelyekre érdemes kiemelten figyelni.

A politológus szerint a jelenlegi helyzetben hazánknak teljesen új külpolitikai irányvonalra van szüksége. Fontos a NATO és az EU tagság, mivel ezek tudják biztosítani a gazdasági és katonai hátországot. De csak addig szabad az unióban maradni, amíg az számunkra előnyös. Eközben egyre erősödő kulturális és gazdasági kapcsolatokat kell kialakítani az említett keleti országokkal.

Szólt arról is, hogy a tőkés nagyhatalmaknak nehéz tudomásul venniük, hogy Magyarországon a nemzeti érdekek a legfontosabbak. Ebben a harcban nincsenek barátaink, szövetségeseink, csak magunk vagyunk. Az ország nem áll megszállás alatt, ezért nem kell mindig alkalmazkodnunk!

A közgazdász Lentner Csaba azzal kezdte: Magyarországnak le kell válnia a nemzetközi vállalatokról és belső gazdaságot kell kiépíteni. Az Orbán-kormány ezt a folyamatot elkezdte. Két év után jobbak a mutatóink mint az uniós átlag: a költségvetési hiányunk 2,7 százalékos, miközben az euró zóna országaié 3,4 százalék. Akkor miért támadnak bennünket? Lentner szerint ezeknek ésszerű magyarázatuk nincs.  A közgazdasági válasz: a kormány a nemzetközi nagytőkének a '80-as évektől meglévő profitkivonási lehetőségeit tudatosan és határozottan megakadályozta, ezzel megsértette az érdekeit. Ezzel szemben az itthon maradó jövedelmek maximálására törekszenek, legyen szó akár a családokról, vagy a kisvállalkozókról. E célt szolgálja az egységes személyi jövedelemadó kulcs, a családi adókedvezmény, a jelentősen csökkentett társasági adó. Szerinte mindezek hatására a 2010-ben még krónikusan beteg magyar gazdaság a gyógyuló gazdaság képét mutatja, amelynek azonban szüksége van még vitaminra. Ez lehet az IMF.

Elismerte, 2010-ben kipateroltuk őket, de akkor sem a hitellel volt baj, hanem az általuk megkövetelt gazdaságpolitikával. Nem a kormány gazdaságpolitikájának a kudarca a visszatáncolás! A déli országok meggyengülése – görögök, olaszok, spanyolok, portugálok – olyan kockázatokat hordoz, amelynek a kivédésére biztonsági lehetőség számunkra a készenléti hitel.

Zárug Péter Farkas politológus a konfliktus okait elemezve arra jutott: az ellentét egyik fő forrása a kormány közjogi regulatív hiperaktivitása. Szerinte a kétharmados többséget úgy értelmezte a kormány, hogy az felhatalmazást jelent a rendszerváltó álom végrehajtására, vagyis az alkotmány és a jogrend teljes átalakítására. A másik fő ok a gazdasági viszonylatban bekövetkezett jelentős váltás. A kormányzás első napjaiban még úgy tűnt, a Fidesz is neoliberális gazdaságpolitikát folytat, de aztán Brüsszelben elbeszélgettek vele az irányról. Erre hazajőve megcsapolta a piac legnagyobb haszonélvezőit. És az adókat be is hajtotta! Szerinte a törvénygyár olyan gyorsan üzemelt, hogy a multik magyarországi leányvállalatai „köpni-nyelni nem tudtak”, annyit tehettek, hogy betelefonáltak a központjukba és értesítették a vállalat vezetőit, hogy így „idén és jövőre sem lesz profit”.

Konszolidációs időszak következik

Ha valaki hiperaktív, még ha e cselekedett a legjobb szándékú is, a környezetében törvényszerűen zavarokat okoz. Még akkor is, ha az eredménye helyes és támogatandó. Az Orbán kormány ilyen mértékű aktivitása például a demokrácia vitáját váltotta ki. Zárug Péter Farkas úgy vélte, ebből a helyzetből a konstruktív konszolidáció irányába lehet tovább lépni, ami érinti a kommunikációt, a kapcsolatrendszert is. Szükség van a dinamikus érdekérvényesítésre, de bizonyos konfliktusokat nem érdemes tovább fenntartani. El kell dönteni, mi mellett állnak ki, s mi az, ahol a konfliktusok lezárásában érdekeltek, hol nem érdemes újabb frontot nyitni. Az esélyeink jók, hisz az unióban az egyensúlypárti politika helyett a növekedéspárti politika került előtérbe, ami eredetileg is az Orbán-kormány célja volt.