Hegedűs D. Géza: a színház emberi igény

A színházi világnapi gálaműsort tizenötödik alkalommal rendezik meg, vidéken másodszor.

- A Maszk Országos Színészegyesület valamennyi kollégának szakmai szervezete, ezért örömmel és nyitottsággal teszünk eleget a vidéki színházak felkéréseinek. A tavalyi kecskeméti bemutatkozás után  idén a veszprémi színház lesz a szép ünnep helyszíne. Őszintén megvallom, mély és szoros barátság köt Oberfrank Pál igazgatóhoz, akivel több évtizeden át kollégák és sokszor partnerek lehettünk a Vígszínház, illetve a Pesti Színház színpadán. Öröm volt számomra, amikor őt bízták meg a veszprémi színház vezetésével, kíváncsian és drukkereként szemlélem a  tevékenységét. Az ország egyik legszínvonalasabb, legigényesebb alkotóműhelye ma a veszprémi.

- A jótékony célú esttel idős színészeket   támogatnak, szakmai díjakat adnak át. Kiknek?

- Időseknek és pályakezdőknek, a  két legkiszolgáltatottabb generációnak.  Az időseknek azért, mert egész életüket a pályának szentelték, még aktívak, de idősödve egyre több problémával szembesülnek, a fiataloknak pedig teret kell adni, hogy elindulhassanak, szárnyra  kaphassanak, tehetségükhöz méltón teljesíthessék vágyaikat. Több díjat is átadunk, köztük  a Gobbi Hilda-díjat minden évben annak a művésznek, aki végigszolgálta a pályát, csak kimaradt az állami, adminisztratív megbecsülésből, a Soós Imre díjat pedig azoknak a fiataloknak, akik most teszik meg első lépéseiket a színpadon. Ma nem könnyű a pályakezdőknek, senkit sem fogadnak tárt karokkal, mindenkinek meg kell küzdenie a létjogosultságáért.

A veszprémi Kőműves Kelemen emlékezetes munka volt,   innen indult a rendezői pályám, mondta Hegedűs D. Géza (Fotó: Orosz Péter)

- Ha veszprémi emlékeiről kérdezem, biztosan  a Kőműves Kelemen című  rockballada  rendezése  jut eszébe.

- Az 1987-es előadás. Meglepett, amikor Tordy Géza művészeti vezető felhívott, mit szólnék hozzá, ha megrendezném a Kőműves Kelement. Nyilván nem véletlenül gondolt rám, hiszen  több mint 250 alkalommal játszottam az előadás címszerepét a Pesti Színházban. Volt bátorságom belevágni.

- Ez volt az első rendezése,  ez indította el a rendezői pályán?

- Nem magam jelentkeztem, hanem megtalált  a feladat. Hirtelen ráébredtem, fontosat lehet tenni a színházművészetnek, az alkotói folyamatnak  ennek az  oldalán is. A főszerepet alakító Borbiczki Feriről annak idején azt nyilatkoztam,  olyan nagy tehetségű színész, akiről még sokat fogunk hallani.

- Később kollégák lettek a Vígszínházban.

- Bensőséges, jó barátok vagyunk a mai napig, öltözőtársam a Vígszínházban. Borbiczki Feri azóta is gyakran alkotótársam, ha rendezek, mert szeretek vele dolgozni. Szeretem a sűrűségét, férfias megjelenését, szenvedélyét,  humorát, kedves, szeretetre méltó nagy szívű lényét. Az  előadásra ma is emlékszem, ahogy  a színészekre is,  Fazekas Pistire, Pogány Gyurira, Kőrösi Csabira. Nagyszerű próbafolyamat volt fenn,  a várban, szabadtéren, később az előadást  a kőszínházban játszották, sőt,  külföldre is eljutott vele a színház.  Fontos és emlékezetes munka volt, innen indult a rendezői pályám.

- A Veszprémi Petőfi Színház és a Vígszínház  rendezői, színészei között mindig szoros volt a kapcsolat.

- Folyamatosan. Most  is visszajárok  Veszprémbe előadásokat nézni. Itt van partnernőm, kedves kolléganőm, Kéri Kitty és a fiatal pályakezdő Trokán Anna, akivel még egyetemi tanérként találkoztam, egy Csehov három nővér kurzuson.

- Azt mondta, Oberfrank Pálhoz is szoros barátság köti. Hívta  esetleg önt a színházba, rendezni?

- Ha Pali úgy gondolja, nyilván invitálni fog. Fontosak vagyunk egymásnak, de  anyaszínházam is eléggé igénybe vesz és hosszabb távon csak akkor  szabad  együttműködést vállalni, ha az anyaszínházi munka mellett belefér az időbe. Ha éppen nem próbálnék és  akkor számítana rám, örömmel mennék; ezt ő ugyanúgy tudja, mint én. De nagyon sokat játszom, idén  már a harmadik bemutatómon vagyok túl.

- Március 27- e  színházi világnap, minden évben más írja  a világnapi üzenetet.

- Tudatos, hogy mindig más-más földrészről való művész fogalmazza meg tiszta lelkű gondolatait, egy kicsit a saját kultúrája is mögötte van az üzenetet küldő embernek.

- Ön milyen üzenetet fogalmazna meg? Mi teszi ünneppé ezt a napot?

- Európában időszámításunk előtt a 8. században írtak először abc-t, ez volt a görög abc. Ezzel a gesztussal megteremtődött a híd a beszéd és a nyelv között. Két rétege lett a gondolkodásunknak: egy irodalom alatti és egy irodalmi nyelv. Ekkor kezdődött  a mai napig ható  filozófiai gondolkodás és  irodalmi tevékenység.  A  görög, latin, zsidó-keresztény kultúra, amire európai kultúránk  alapozódik,  tükrözi  színházi életünket is. A színházban az  a  legfelségesebb és leggyönyörűbb, hogy folyamatos párbeszédben vagyunk egymással: alkotók és nézők. Próbáljuk a világot megérteni, választ találni  a világ által felvetett kérdésekre. Együtt vagyunk, együtt gondolkodunk, van ebben valami mélyen ősi.  A  színpad és a közönség eggyé olvad, eltűnik minden, ami elválasztana,  az élmény összeforraszt bennünket.  Az együtt gondolkodásban megoldásokat valószínűleg nem fogunk találni,  de kérdéseket tudunk  közösen  megfogalmazni.  Segítjük egymást:  a néző hazamegy,  mentálisan megtisztulva, nevet, sír, elgondolkozik és másnap kicsit jobban, nemesebben él.

- A közönség is hat az alkotókra, színészekre?

- Természetesen.  Ez adja az embernek az önbecsülését és azt a felismerést, hogy van értelme annak,  amit csinál. Ugyanakkor  nekünk azt is tudnunk kell, az adófizető állampolgároknak igényük van arra, hogy ne csak az infrastruktúra fejlődjön, ne csak a szociális élet problémái oldódjanak meg, hanem  legyenek színházak, koncerttermek, múzeumok, kiállítótermek. Az állampolgár a megrendelő, ő  várja el. Ezt  mindannyiunknak természetes kulturális igénye. Legfontosabb a néző, nélküle nem lenne színház. Minden,  ami történik, érte történik. Nekünk,  alkotóknak nem szabad elfelejtenünk, hogy felelősséggel tartozunk a nézőnek, mert az ő   forintjaiból van lehetőségünk ezt csinálni. Ez  részükről nem kegy, hanem igény, a legtermészetesebb  emberi igény,  így tud az ember  teljes  életet élni.

Hegedűs D. Géza 1953. május 7-én született Ibrányban. Miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, 1975-ben a Vígszínházhoz szerződött, melynek azóta is tagja. 1987 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1990 és 1993 között elvégezte a színházrendezői kiegészítő szakot is. 2000 óta a Maszk  Országos Színészegyesület elnökségi tagja, 2005 óta elnöke. 2006 óta a Magyar Színházi Társaság elnökségi tagja. Jászai Mari-díjas, érdemes művész, kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2009-ben Kossuth-díjat kapott.