Hírek

2013.01.21. 15:40

Három nap a jégen

Pétfürdő - Ötven évvel ezelőtt partraszállás nélkül, hosszában gyalogolta végig a Balatont kilenc vállalkozó kedvű túrázó.

Szabó Péter Dániel

A 77 kilométeres, három napon át tartó útra vetített képes előadással emlékeztek a napokban a közösségi házban.


- Még ma is jól emlékszem az indulás napjára, 1963. január 17-re. A mínusz 20 Celsius- fokos hidegben a Keszthelyi-öböltől vágtunk neki a magyar tengernek - idézte fel az 50 évvel ezelőtt történteket a pétfürdői Schmidt Ferenc, aki a túra vezetőjével, a ma 84 éves Szabadi Bélával együtt tartott képes élménybeszámolót a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtárban. Rajtuk kívül a kilencfős csapatból Németh István és Máriás István tudott ellátogatni a rendezvényre, a budapesti Tóth György és a veszprémi dr. Hodosi Lajos az időjárás viszontagságai miatt nem jutott el Pétfürdőre, Ipolyi Ildikóra, Bokodi Antalra és Molnár Tamásra pedig néma főhajtással emlékeztek a résztvevők.

 

 

 

Az indulás pillanatai a Keszthelyi-öbölnél. Szabadi Béla (balra) túravezetővel szemben Ipolyi Ildikó, Bokodi Antal, Molnár Tamás, Máriás István, Tóth György, Schmidt Ferenc és dr. Hodosi Lajos (Fotóreprodukció: Szabó Péter Dániel)



A nagy kaland ötlete egyébként hirtelen jött, hangzott el az élménybeszámolón, ám ismerve az akkori kemény teleket, rövid felkészülés után belevágtak. A Péti MTE természetjáró szakosztálya szervezte a túrát, a helyiek mellett Várpalotáról és Budapestről is csatlakoztak hozzájuk. - Keszthelyről indultunk, s három nap elteltével Balatonkenesénél hagytuk el a tó jegét. Országszerte híre ment a merész vállalkozásnak, a Petőfi rádió az időjárás-jelentés végeztével a balatoni túrázóknak üzenve a jégvastagságot is bemondta, de a pápai repülőtérről érkezett felderítő gépek is meglátogatták csapatunkat, s a szárny billegetésével jelezték elismerésüket  - mondta el a ma 78 éves Schmidt Ferenc, aki fiatalemberként, szülei tudta nélkül vágott bele a nagy kalandba.

 

A kalandba, ami azért is komoly veszélyekkel járt, mert a túrázók nagyrészt megfelelő felszerelés nélkül vágtak neki az útnak. A legtöbben a sziklamászásnál használt hágóvasat csatolták a bakancsukra, hogy ne csússzanak el, de volt náluk jégcsákány és 60 méternyi kötél is. Utóbbit szerencsére csak a piros pingvinnek elkeresztelt, a csomagokat szállító szánkó húzására kellett felhasználniuk.

 


Szabadi Béla elmondta, a túra egyik legizgalmasabb része az általuk csak zöld pokolnak hívott terület leküzdése volt Badacsonynál. A tükörsima jégen fikarcnyi havat sem láttak, először azt hitték, hogy be sincs fagyva ott a Balaton. Végül azért átjutottak, de az utolsó 100 méteren szedték a lábukat becsülettel, hiszen attól tartottak, hogy beszakad alattuk a zöldes árnyalatú jég. Pedig feleslegesen aggódtak. Kemény tél volt, a jégréteg 25 centiméteresre hízott, ezt a rendszeresen elvégzett mérések is igazolták. A napsütéses, tiszta ég ellenére mínusz húszfokos hidegben meneteltek a vállalkozó kedvű túrázók, s éjszaka, a tó jegén felvert sátorban sem volt melegebb mínusz tizenöt foknál. 





 



- Az időjárással nagy szerencsénk volt. Volt ugyan nálunk iránytű, de a tiszta idő miatt nem is használtuk. Ködös időben azonban hiába a tájoló, azt hiszem, eltévedtünk volna a jégen, jegyezte meg Schmidt Ferenc, aki ígéri, ha az egészsége engedi, a túra 55. évfordulóját a Balaton jegén ünnepli majd.  

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!