Félre kell tenni a sérelmeket

A közismert kisgazda politikust, az első Fidesz-kormány hajdani miniszterét a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség 20 éves évfordulója alkalmából tartott ünnepség után kérdeztük meg.

– Hűség 1956-hoz érdemkereszttel tüntették ki önt. Hogyan fogadja az elismerést?

– A kitüntetés nem engem illet, hanem az 56-os hősöket. A jóisten különös kegyelmének tekintem, hogy részese lehettem ezeknek az eseményeknek, és a szerény tehetségemmel szolgálhattam a magyar népet.

– Mondana néhány részletet az ön 56-os szerepéről?

– Az átvilágító bírók határozata sok mindent rögzített az én 56-os magatartásomról. Hiszen megállapították, hogy az Újpesti Forradalmi Bizottság osztályvezetője voltam, hozzám tartozott a hírközlés, a média, a tájékoztatás. Később az igazgatási osztály vezetője is lettem. Az 56-os nemzetőrségbe 1956. október 29-én léptem be, ennek az eredetei dokumentumai megvannak Pongrátz Gergely aláírásával. De emellett is mindent megtettem, amit akkor egy fiatalember megtehetett, jelen voltam például a rádió ostrománál is. Úgy gondolom, ezek eltörpülnek a Corvin közi gyerekek hősies harca mellett, de büszke vagyok arra, hogy részese lehettem ezeknek a csodálatos eseményeknek.

Torgyán József: Kell, hogy a mostani nemzeti kormány továbbra is kétharmados többséggel vezethesse az országot (Fotó: Penovác Károly)

– Mit jelent önnek 1956?

– A szívünk melegét. Azt, hogy 1956 a mi édes gyermekünk. De 1956 mi magunk is vagyunk. Jelenti nekem emellett a magyar tájat, a magyar embereket, általában a magyarságot is. Ennek a csodálatos érzésvilágnak a megnyilvánulása viszont a mai napra összezsugorodott. De aki a jó isten kegyelméből 1956. október 23-én ott lehetett a rádió ostrománál vagy akár csak a Múzeumkertben, az igazolhatja, hogy a magyarságnak ilyen csodálatos egymásra vigyázó szeretete talán soha a történelmünk folyamán nem létezett, mint akkor. Én a mai napig nem felejtem el, ahogy egymást figyelmeztettük, hogy senki ki ne lépjen a világosságba, mert az ÁVO-s orvlövészek a rádió tetejéről lelőhetik. Tehát számomra 1956 egy magyar csoda és egy világcsoda is.

– Milyen jövője van ma a Magyarországon az FKgP-nek, a Független Kisgazdapártnak?

– Én úgy gondolom, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt nélkül a magyar jövő elképzelhetetlen. Hiszen mi már akkor is a nemzeti érzések és a keresztény gondolatok zászlóvivői voltunk, amikor sokan, akik ma erről beszélnek, még egész mást mondtak. Mi voltunk az elsők, akik kiálltak 1956 eszmeiségért, a kisgazdákkal töltötték meg az internáló táborokat, a börtönöket a forradalom után. Már csak ezért is fel kell támasztani a Kisgazdapártot – de hozzá kell, hogy tegyem, nem most. Mert most olyan veszély fenyeget az „öszödi igazmondó” és Bajnai Gordonék részéről, hogy a jobboldalt, a nemzeti oldalt most nem szabad megosztani. Ezért én, mint a Független Kisgazdapárt utolsó, legitim elnöke 2014. augusztus 20-ra össze fogom hívni a Független Kisgazdapárt országos gyűlését, hogy a pártot feltámaszthassuk. Ehhez kérni fogom a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség és az 56-os Nemzetőrség segítségét is, mivel ez a család egyben kisgazdacsalád is, igaz magyarok vagyunk.

– Tudatosan a következő parlamenti választás utánra tervezi az FKgP újjáalakítását?

– Bizony tudatosan. Bár úgy gondolom, hogy személy szerint engem és az FKgP-t is súlyos sérelmek érték, de most félre kell tennünk a sérelmeket, és a nemzeti egységet kell prezentálnunk azzal, hogy támogatjuk a jelenlegi nemzeti kormányt. Kell, hogy a mostani nemzeti kormány továbbra is vezethesse az országot. Sőt, én azt szeretném, hogy ezt továbbra is kétharmados többséggel tehessék. Mert ha ez nem lesz meg, akkor a jelenlegi körülmények között önmagát is megbénítja azokkal a rendelkezésekkel, amelyeket a kétharmad birtokában hozott.