2013.04.29. 09:38
Elnyomott munkavállalók
Magyarországon ma nem sok oka van a munkavállalóknak ünnepelni.
A kormányzati döntések és törvények következtében, alapjaiban változott meg a munka világa, nem a munkavállalók javára. A tavaly nyár közepén hatályba lépő új Munka Törvénykönyve századokkal röpíti vissza a dolgozókat, kiszolgáltatott helyzetbe taszítva hárommillió magyar munkavállalót, éppen ezért a munkavállalóknak nincs mit ünnepelniük május 1-én.
Mindezt Mürkl Mónika, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) Veszprém-Fejér megyei titkára fogalmazta meg. Szerinte vissza kell állítani a munka becsületét, a dolgozókat pedig elismerni mind anyagilag, mind erkölcsileg. Magyarországon évek óta létbizonytalanság jellemzi a dolgozók világát. Ennek egyik oka a rossz válságkezelés. Az sem elfogadható, hogy egyik évről a másikra gyökeresen változnak szabályok.
Mürkl Mónika: - Vissza kell állítani a munka becsületét! (Fotó: Gáspár Gábor)
Az új munka törvénykönyvének nem volt munkahelyteremtő hatása, rugalmas helyett olcsóbb lett a foglalkoztatás. A munkavállalók megbecsülése, a biztonságérzet is kell ahhoz, hogy az ország kijöjjön a gödörből. A titkár úgy vélte, miközben a kormány a munkaalapú társadalomról beszél, ám a tapasztalat az, hogy a munkát végző ember nincs megbecsülve, a munkavállalók sokasága "elemi létbizonytalanságban" él évek óta, az a fenyegetettség leng a fejük fölött, hogy elveszthetik munkahelyüket.
Mürkl Mónika azt is elmondta, hogy a szakszervezetek megpróbálják koncentrálni erejüket. Éppen ezért a május elsejei fővárosi közös majálisunkon hivatalosan is bejelentik be, hogy a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), és az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ) egyesül. Az új formáció – amely a verseny- és a közszféra szervezett dolgozóinak több mint kétharmadát képviseli majd – a három szakszervezet fúziójával jön létre, a tervek szerint még ebben az évben.
A szövetségbe tömörülő szakszervezetek - az 1848. március 15-i tizenkét ponthoz hasonlóan - májusi 12 pontot fogalmaztak meg, mert szerintük a kormány „nem a munkahelyek megőrzéséért harcol, hanem a munkavállalók ellen". A tizenkét pont között szerepel egyebek mellett új Munka törvénykönyvének megalkotása, teljes körű és rendszeres konzultáció a szakszervezetekkel, a közszolgálatban dolgozók elismerése, megbecsülése, tisztességes és fenntartható nyugdíjrendszer létrehozása.
A munka ünnepe
Május elseje hagyományosan a munka ünnepe. Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” 1856. április 21-én az ausztráliai Melbourne városában sztrájkba léptek a kőművesek és építőmunkások, hogy a melbournei egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetelve követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen. Akciójuk sikerrel zárult, még csak a fizetésük sem lett kevesebb a rövidebb munkaidő ellenére, így egyben a világon első alkalommal sikerült egy szervezett munkáscsoportnak (későbbi nevén szakszervezetnek) bármiféle sikert is elérni retorziók nélkül.
Munkát, demokráciát!
A magyar munkavállalók érdekképviseletei követelik Magyarország kormányától, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés.
Magyarország kormánya ma nem a munkahelyek megőrzéséért harcol, hanem a munkavállalók ellen. Döntései nem segítik a bérből és fizetésből élőket, sokkal inkább azok alkalmazóit. A legrosszabb munkáltató pedig maga az állam, amely nem becsüli saját dolgozóit, mindazokat, akik az oktatástól a közszolgáltatásokig igyekeznek az egyre rosszabb körülmények között is elvégezni közérdekű feladataikat.
Éppen ezért május 1-re 12 pontban összegezték követeléseiket:
1. Kívánjuk a munka szabadságát, új Munka törvénykönyvet.
2. Valódi párbeszédet, felelős, nyilvános törvényhozási munkát Budapesten.
3. Teljes körű, rendszeres konzultációt a szakszervezetekkel.
4. Törvény előtti egyenlőséget: korlátozás nélküli sztrájkjogot.
5. Kívánjuk a közszolgálatban dolgozók elismerését, megbecsülését.
6. Közös teherviselést, igazságos közterheket.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetését, a szakszervezeti támogatás tervezhetővé és átláthatóvá ételét.
8. Képviseletet egyenlőség alapján, az intézmények vezetésében kapjanak helyet a szakemberek.
9. Ifjúsági garanciát, piacképes szakképzést, nyitott oktatást.
10. Tisztességes és fenntartható nyugdíjrendszert.
11. A szakszervezetek szabadon bocsáttassanak, a pártpolitika engedje szabadon azokat.
12. Uniót - összefogást.