Hírek

2014.08.11. 13:52

Csepp nélkül nem lenne tenger

Ez a nő egy csoda! Mindenkinek meg kellene ismerni. Visszaadja a betegek életkedvét, mosolyt csal az arcukra, így segíti őket a gyógyulásban. Ezekkel a gondolatokkal kerestek meg nemrégiben a szerkesztőségben.

Nagy Imre

A csodában nem hiszek ugyan, de találkozóra hívtam Bálintné Sári Juditot, aki az egynapos sebészeti ellátó osztályon dolgozik (szemészet és urológia) esetmenedzserként. Ez tulajdonképpen a főnővéri státuszt jelenti.

– Annak idején mindig arra vágytam, hogy én legyek a szemészeti osztály főnővére. Ez közel tíz éve sikerült, és nagyon elégedett vagyok a munkámmal. A főorvos asszonnyal egyeztetve én koordinálom a szemészeti műtétek időpontját. Ha tehát egy beteg érkezik hozzánk, én fogadom, megadom a műtéti napot, elmondom a betegnek, hogy a műtét előtt milyen vizsgálatokat kell elvégeztetnie. Emellett vezetem az osztályt, kapcsolatot tartok a betegekkel, hozzátartozókkal, hozzám egy nagyszerű nővérgárda tartozik –  tudom meg Judittól mintegy „bemelegítésként”. Aztán kérdeznem sem kell, csupán hallgatni mindazt, amiből lassan kibontakozik egy életút. Közben pedig kezdem belátni: csodák igenis léteznek.

Fotó: Nagy Imre

– Hozzánk nem félve érkeznek a betegek. Ismerjük őket, hiszen már találkozunk velük a rendelőben is. Reméljük elégedetten is távoznak. Gondoljunk bele, mit jelent egy nem látó embernek, ha visszakapja a látását. Ez persze nem egyszerű dolog. Fő célunk a minőségi ellátás nyújtása a betegek megelégedésére, akik másoknak is ajánlanak bennünket, így más településekről is érkeznek hozzánk.

- Harminc éve dolgozom a szemészeti osztályon, beosztott nővérként kezdtem. Aztán kaptam egy lehetőséget a tanulásra, és elvégeztem a  diplomás ápolói szakot. Ezen a pályán már csak az van, aki hivatásának tekinti, aki nem így gondolkodik, az már régen elment. Meg kell látni az ápolói hívatás szépségét. Az ápolónak olyan tulajdonságokkal rátermettséggel kell rendelkeznie, amit nem lehet könyvből megtanulnia. Van egy mottóm, Deák Ferenc gondolata, ami így hangzik:  „Embereket puszta eszközöknek soha ne tekintsd, bármilyen alant álljanak is. Tisztelt mindenkiben az emberi méltóságot”. Én ezt tartom, amióta dolgozom. Nagyon szeretem az idős embereket. Úgy gondolom, mindig megtalálom velük a megfelelő hangot, stílust. Örömmel tölt el, hogy egy kis színt vihetek az életükbe a közvetlenségemmel, a humorommal, a vidámságommal, a kedvességemmel, a mosolyommal. Másodállásban házi betegápoló vagyok, ami azt jelenti, hogy a betegeket az otthonukba mobilizálom, tornásztatom, sebeiket kötözöm. Mindenkit fel lehet vidítani, mindenkinek mosolyt lehet csalni az arcára. Vannak, akiknek nehezebben, de én sosem adom föl. Állandóan úton, mozgásban vagyok, és rengeteg dolgot csinálok ezen kívül is. De a legjobban a betegekhez kötődöm. Akivel már több időt töltök, az közelebb kerül hozzám – mondja a főnővér.

Judit három éve végzi a házi betegápolást, munkájához a hit erejére is szükség van.

- Hívő evangélikusként az egyházon belül is vállaltam tisztséget. Szülőfalumban, Magyargencsen gondnoki tisztséget töltők be, emellett egyházmegyei jelölő bizottsági tag vagyok, konferenciákra járok, kántorképzőt végzek. Egy évig tanultam zongorázni magánszorgalomból, ezt most tovább szeretném fejleszteni. Így kerek az élet. Ehhez a kerek élethez egy megértő családi háttér is tartozik. Van egy lányom akire nagyon büszke vagyok. Ő egy NB I-es női csapatban asztaliteniszezik, és végzős hallgatója a győri Széchenyi István Egyetemnek. Visszatérve a betegápolásra: szeretem, hogy az emberek örülnek annak, ha egy kis szeretetet, biztatást  kapnak tőlem. Nekem ez ad örömet. Ezáltal jobbá, szebbé teszem az életüket, javítani tudok az életminőségükön, hatékonyabbá és gyorsabbá teszem a felépülésüket. Mindennap korán kelek, hiszen a mondás szerint ki korán kel, aranyat lel. Nos, aranyat még nem találtam, de elégedett beteg embereket igen - ez elég számomra a feltöltődéshez. Szabad időmben - ha még marad -  szeretek kerékpározni, úszni, túrázni, aktív és mozgalmas életet élek – mondja olyan természetességgel, mintha erről mindenki más is így gondolkodna.

- Az ápolói tevékenység team-munka. Ha dolgozom, amit teszek, sosem magamnak tulajdonítom, sokkal inkább a velem együtt tevékenykedőknek. Ők segítenek abban, hogy minél több megelégedett  ember hagyja el kórházunkat. A kórházi munka mindig is ilyen volt, és nálunk nagyon jó a csapat, már egymás gondolatát is kitaláljuk. Egy évig szociális gondozókat tanítottam, és bár ez a munka nem nekem való, mert túl engedékeny vagyok, igyekeztem átadni nekik azt, amit Teréz anyával vallok: amit teszünk, az csak egy csepp a tengerben, de csepp nélkül nem lenne tenger – fogalmaz Judit, és hiszem, hogy ebben is tökéletesen igaza van.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!