Az ezredes meg a többiek

Mindent tud egy számomra ismeretlen világról. Eddig csak a hírét hallottam annak, hogy mennyire összetart a fegyveres erőktől nyugalomba vonultak közössége.

Az ezredes úr ötre ért be Veszprémbe. Meséli, hogy Várpalotán dolgozik a számítógépes szimulációs rendszernél mint alkalmazás-szakértő. Általános szimulációról van szó, ami katonai kiképzéstechnikai eszköz. A honvédségnél a számítógépes rendszereket a különböző harcászati, békefenntartó, katasztrófavédelmi és egyéb feladatok valós idejű végrehajtásának gyakorlására alkalmazzák. A gyakorló állomány nem élesben, hanem a képernyők előtt készül fel a hivatásából eredő feladatok végrehajtására. Szolnoki János, aki tavaly ünnepelte repülős tisztté avatásának öt-venedik évfordulóját, napjainak nagy részét ma is a fiatalokkal tölti, egyben az is igaz, hogy tizenhét éve vezetőségi tagja a nyugdíjasklubnak.

Szolnoki János tavaly ünnepelte repülős tisztté avatásának ötvenedik évfordulóját, napjainak nagy részét a fiatalokkal tölti
Fotó: Balogh Ákos

Mivel Veszprémben és Szentkirályszabadján hagyományosan a légierő állomásozott, természetesen a szolgálati idő letelte után is egymás társaságában érezték, érzik magukat a legjobban.

- Csak olyan programokat szervezünk, amikre igény van; tavaly például a Tábor-állás daloskör dr. Bajnécz Gábor karnagy vezetésével 19 alkalommal szerepelt országos minősítésű versenyen, Kocsis Józsefné vezetőségi tagtársunk első lett a megyei korosztályos úszóversenyen, a szociális alapítványunk elnöke, Németh János nyugállományú alezredes országos szavalóversenyen ért el dobogós helyezést. Ha ehhez hozzáteszem, hogy Gotthard József nyugállományú alezredes, aki most 83 éves, a nyolcvanadik születésnapját ejtőernyős ugrással ünnepelte, előadásokat tart és természetgyógyászattal foglalkozik, talán látszik, hogy milyen jó nekünk együtt, ennyi értékes ember között. Akármilyen feladatról van szó, mindenre akad jelentkező. Fontos ezt hangsúlyozni, hiszen idősebb emberekről van szó, akiket az aktívabb éveik elteltével egyre inkább megtalálnak a gondok is. A mintegy 180-as taglétszámból évente hárman-négyen távoznak a földi világból, de a társak ilyenkor sem hiányoznak. Beteget látogatnak, tartják a lelket az itt maradt házastársban, megoldást keresnek az egyedül túl nehéz problémákra.

- Nem ritka az az eset, hogy valaki egyedül marad, és nemcsak beteg, de anyagi gondjai is vannak. Megpróbálunk ilyenkor is segíteni a szociális alapítványunk közreműködésével.

- Ön is nyugdíjas. Mit szól a környezete az életmódjához?

- A feleségemmel élek, aki nyugdíjas magyar orosz ének szakos tanár. Azt remélem, elfogad ezzel a sok tevékenységgel, hiszen mindennap reggel hatkor már indulok, van, hogy ötkor, néha hat-hét-nyolc órakor érek haza. Azt szoktam mondani, hogy este nyolctól reggel hatig otthon ülő vagyok. Szerencsére a fiaink is Veszprémben élnek, akkor is látogatják az anyukájukat, amikor én nem vagyok otthon. Magam úgy igyekszem jóvátenni ezt a nagy elfoglaltságot, hogy színházba, koncertre járunk.