Az elnök a csapatmunkában hisz

A Magyar Gyógyszerészi Kamara Veszprém Megyei Szervezetének elnökével beszélgetek a munkájáról. Dr. Czaun Péter 2011 óta tölti be ezt a funkciót, a területi küldöttekből álló megyei küldöttgyűlés választotta meg, több jelölt közül nyerte el a tisztséget. Ahogy fogalmaz, a gyógyszerészi kamarában meglehetősen szokatlan, hogy nem patikában dolgozó gyógyszerészek közül került ki az elnök. Ez nem volt jellemző sem a megyében, sem az országban. Magyarázat lehet, hogy rendelkezett már kamarai tapasztalattal: korábban országos küldöttként több évig képviselte a megyét az országos kamarai fórumokon.

A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának elvégzése után, 1992-ben gyógyszerismertetőként kezdett el dolgozni. Szerinte ez a munka akkoriban kifejezetten szakmai konzultánsi tevékenységet jelentett, a hangsúly elsősorban nem az értékesítésről szólt. Nagyságrendekkel kevesebben voltak a piacon: az egész országban körülbelül 15 gyógyszerforgalmazó vállalat volt jelen, szemben a mai mintegy százötvennel. Az akkori alacsony szám magyarázata, hogy csak a rendszerváltás után nyílt meg a lehetőség arra, hogy megjelenjenek a hazai piacon is a külföldi cégek. Czaun Pétert a Glaxo nevű angol, később angol-amerikai tulajdonú cég alkalmazta. Az első, keményen végigdolgozott néhány év után továbblépett a szakmai ranglétrán: a gyógyszer-értékesítés területi vezetője lett. Ma egy egészségipari online marketing szolgáltatásokat biztosító cég ügyvezetője. Kamarai szerepvállalása társadalmi tevékenység.

Csakis a közös munkában, a csapatmunkában hisz: arra vagyok szocializálva mondja, majd hozzá teszi, a megyei elnökségben közösen beszélünk meg célokat, a feladatokat leosztjuk, ki-ki egy területet fog össze . Megválasztásával az elnökség is megújult: fiatalok kerültek funkcióba. A megyébe kerülő fiatal gyógyszerészekkel külön is foglalkozik a kamara: meghívták őket egy beszélgetésre. Itt is felmerült, a kamara nem hivatali szerepben akar tetszelegni, hanem a gyógyszerészi közösség központjaként kíván létezni. Czaun Péter úgy véli, ha valaki egyedül megy előre, nem biztos, hogy üdvözítő. Ha körülnéz és nincs mögötte senki, legalábbis el kell gondolkoznia.

Czaun Péter, a Magyar Gyógyszerészi Kamara Veszprém Megyei Szervezetének elnöke. Fellépnek a képzés megújításáért is (Fotó: Varga Domokos Péter)

A szakmai érdekképviselet fogalmát részben újra definiálták, részben pontosították: a kamara a gyógyszerész szakma érdekképviseletének ellátására hivatott. Ezen keresztül járul hozzá az egyes gyógyszerészek érdekeinek érvényesítéséhez is. Esetenként tudatosítani szükséges a kettő közti különbséget: ha egy gyógyszerész megszegné a szakma szabályait - például recept nélkül adna ki gyógyszert - , akkor nem mellette, hanem a szakmáért állnának ki. A ma már kötelező kamarai tagság mellett mindenkinek éreznie kell: a szervezetre számíthat, a befizetett tagdíjáért elvárásokat fogalmazhat meg, amelyek megvalósulására igényt tarthat.

A kamara szolgáltatói oldalának is fejlődnie kell, ezért megerősítették a jogászi hátteret, kedvezményes telefonflottát hoztak létre, kiépítik a gyógyszerészi gondozás kereteit. Fellépnek a gyógyszerészképzés megújításáért is. Korszerű gazdasági ismeretek álláspontjuk szerint manapság nélkülözhetetlenek. Az egyetemen a kommunikáció oktatása sem merült fel korábban, holott ez is fontos kiegészítője a szakmának. Czaun Péter kérésemre fejti ki egy, a közvéleményt és a szakmát is érdeklő kérdésben álláspontját. Úgy véli, a patikaliberalizáció eredményeként a tulajdonosi körből kikerültek, illetve arányaiban visszaszorultak a szakma képviselői. Az újonnan nyílt gyógyszertárak nagyon kis százalékában tudtak dolgozó gyógyszerészek tőkerészhez jutni, külső tőke szállt be, szükségszerűen diktálni akart, úgy, hogy közben a kirakatban hagyta a gyógyszerészt . Ez óhatatlanul sok esetben vezetett a szakmai szempontok háttérbe szorulásához.

Az ideális helyzet az lenne, ha a patikákban a tulajdonosi struktúra és a szakmai felelősség lefedné egymást, biztosítva a beteg és az ellátásbiztonság szempontjainak érvényesülését. Ma a reális cél a korábbi, pontosan szabályozott működési rendszer és a liberalizáció egyensúlyának megteremtése lehet.

Egy nemrég publikált felmérés szerint a betegek a gyógyszerészek iránt vannak legnagyobb bizalommal, a gyógyszerészek elfogadottsága a legnagyobb. Jól szemlélteti ezt a generikus (egymással helyettesíthető) gyógyszerekkel kapcsolatban kialakult szakmai gyakorlat. Ahogy törvény is előírja, minden esetben fel kell ajánlani a betegnek az azonos hatóanyaggal rendelkező olcsóbb gyógyszert. Ha azonban a beteg ragaszkodik a régi, bevált készítményhez, azt is el kell fogadni. Tudni, érezni kell, mi az a pont, ami után bizalomvesztés következik be. A döntést mindig a betegnek kell meghoznia.

Mert a megszerzett bizalmat meg is kell őrizni.