Az egek ura - Vadászpilótának lenni hivatás

Nem rég fejeződött be „küldjön egy selfie-t" pályázatunk, melynek apropóján rengeteg képet és szavazatot küldtek vissza olvasóink a szerkesztőségbe. Azonban a verseny talán Kositzky Attila fotójának megjelenése pillanatában el is dőlt. A kép túlszárnyalt mindenkit, ugyanis a nyugalmazott altábornagy MIG 21-es vadászrepülőgépének a kabinjában készített fotó alaposan feladta a leckét a többi játékosnak.

Nyertes balatonfüredi olvasónktól a díjátadón megtudtuk, hogy a fénykép akkor készült, amikor a selfie-ről még senki sem hallott.

– Csaknem húsz éve fotóztam egy automata fókuszos Konica fényképezőgéppel, és ugye nem tudhattam egyből, hogy ilyen jól sikerült, még a társam is látszik a háttérben – mondta Kositzky Attila a kép keletkezésének körülményeiről.

Kositzky Attila. Fotó: Heffler Péter

A most hetvenegy éves úr akkor még csak ízlelgette a fotózás világát, mondhatni csak próbálgatta a szárnyait egy új hobbiban. Abban az időben még más szárnyakra támaszkodott, történetesen egy vadászgépére. A legszebb hivatás volt az övé, közel negyven évig volt az egek ura. Nem túlzás a titulus, aki ugyanis a légtér legrettegettebb madarait vezeti illethető ekképpen. Kositzky Attila pedig szinte mindent vezetett, amit csak lehetett. Összesen negyvenhárom évig repült, amiből harmincnyolc évig ette a vadászpilóták kenyerét, huszonkilenc repülőgép típussal, háromezer-háromszázhatvankilenc órát töltött a levegőben. 1999-ben, mint a Magyar Légierő vezérkarfőnöke, altábornagyi rendfokozattal, „Aranykoszorús" vadászpilótaként, felső korhatárral került nyugállományba.

A földhöz kötve sem tudott elszakadni a fellegektől, igyekszik bemutatni, milyen is lehet az élet több ezer méter magasan.

– A hatvanas évek közepén kezdtem el a fotózással foglalkozni – meséli Kositzky Attila. – Valahogy úgy kezdődött, hogy a levegőben repülés közben, amit láttam szép dolgokat, azokat próbáltam lehozni a családomnak megmutatni. Egyszer egy ismerősöm megnézte a fotókat, és megkérdezte, miért nem csinálok belőle kiállítást, mellyel 1993-tól közel tíz éven át bejártam az országot – tette még hozzá. Balatonfüredi lakásán repüléstörténeti „múzeuma" őrzi egy kis szobában ezeket a nagy kincseket, előadásaival pedig ma is jár egyetemekre, baráti körök találkozóira, könyvtárakba, középiskolákba, klubokba. Legközelebb december 12-én 17 órakor a "Magyar pilóták az I. Világháborúban" című előadását épp Füreden a Vaszary Villában tartja. Naptárja tele is van előjegyzésekkel, ugyanis mindenhol szívesen hallgatják élménybeszámolóit. Három könyvet írt róluk, köztük" A vadászpilóta magánya" című életrajzi kötettel, valamint készülőben van a negyedik mű is.

Kositzky Attila. Fotó: Heffler Péter

Összesen huszonkétszer tüntették ki, köztük - az USA-n kívüli katonának adható legmagasabb fokozatú - az Egyesült Államok „Legion of Merit" érdemrendjével is. Számára mégsem a díjak, vagy az emlékérmek, oklevelek a legkedvesebbek.

– Adott repülési órák után kaptuk mindig a kitüntetéseinket, ezért úgy mondanám, hogy a levegőben töltött időre vagyok a legbüszkébb, illetve arra, hogy hatezer-hatszázhatvanöt felszállást hajtottam végre, amiknek a száma megegyezik a leszállásokéval is – mondta magától értetődő természetességgel Kositzky Attila.

Ezek után pedig valóban nem kérdés, hogy ő az egek igazi ura.