A jövő tehetségei

A júniusi tanévkezdés előtt több helyszínen megtartott válogatáson közel hetven hátrányos helyzetben élő, tehetséges cigány származású fiatalt gyűjtöttek össze. A bevezető hathetes, majd két háromhetes képzésen országos, sőt nemzetközi hírű zenészek és más kiváló szakemberek oktatták hangszerük mesterfogásaira és a zenei ismeretekre a roma hallgatókat.

De kik is ők, honnan is jöttek?

- Mindegyikünknek volt köze a zenéléshez, kinek több, kinek kevesebb - mondja a salgótarjáni Talpas Zoltán, aki Felsőörsön jazz-zongorát tanul. - A többség járt valamilyen zenei iskolába is. Én már elvégeztem a konzervatóriumot, szeretnék zeneakadémiára vagy valahová külföldre menni. Ehhez mindenképpen óriási segítség, hogy itt olyan rendkívüli zenészektől tanulhattam, mint Oláh Kálmán, Szakcsi Lakatos Béla, Rozsnyói Péter és Tzumó Árpád.

A szintén salgótarjáni jazzgitáros, Lakatos Zoltán otthagyta a konzervatóriumot. Mint mondja, az igazgatóval voltak konfliktusai.

- Itt Snétberger Ferenc és László Attila a tanárom. Nem hiszem, hogy ennél kívánhatok többet a szakmai fejlődésemhez.

A makói Siska Tamás dobon játszik. Leérettségizett, majd konzervatóriumba járt, de hamar otthagyta ő is.

- Én is nehezen jöttem ki az igazgatóval, meg úgy éreztem, hogy ott nem tudok eleget tanulni, inkább csak az időmet vette el. Azóta magántanárhoz járok, mert Pestre készülök a főiskolára. Ilyen helyzetben különösen nagy lehetőség, hogy ide bekerülhettem. Hiszen itt aztán valóban bőven van lehetőség tanulásra. Ráadásul olyan nagy nevektől, mint Mohay András és Snétberger Toni. A többi tanár is mind ilyen. Fontos az is, hogy jóban vagyunk velük, más a viszonyunk, mint egy hagyományos iskolában. Ez még külön segít abban, hogy komolyabban vegyük a munkát. Nem szólva arról a jó társaságról, a zenésztársakról, akikkel itt együtt lehetek. Ha más nem is lenne, már ez sokat segítene. Itt érzem, hogy van értelme csinálni - mondja a fiatalember.

- Hatvannyolc gyerekkel indultunk, ma már néhánnyal kevesebben vagyunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Mészáros Zoltán, az iskola igazgatója. - Van például egy kiváló basszusgitáros, aki közben Kanadába költözött. Volt olyan is, akiről kiderült, nem annyira tehetséges, amennyire gondoltuk. Aztán voltak olyanok, akiknek el kellett menniük viselkedési problémák miatt, vagy mert honvágy miatt nem bírták itt az életet. Egyébként nagyon jó a csapat.

- Vele sincs semmi baj, mondják az igazgatóról nevetve a konzit idő előtt elhagyó diákok.

Snétberger Ferenc szerint a hagyományos iskola és a felsőörsi központ közötti igazi különbség a szemléletben van.

- Februárban közel kétszáz gyereket hallgattunk meg újra az ország több pontján és a szlovákiai Tornalján. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi tehetséges fiatal van. Egy normál zeneiskolába közülük sok esetleg be sem kerül, mert nem veszik észre rajtuk az igazi tehetséget. Talán hiányzik hozzá a megfelelő szimpátia a tanárok részéről. Én könnyebben meglátom bennük az értéket, mert olyan  szegénységből jövők, amiben ők most is vannak. Ezért akartam azt, hogy a tanárok többsége roma származású zenész legyen, mert ők vannak igazán tisztában ezekkel a gyerekekkel. Sok olyan fiatal van a hallgatók között, aki nem ismeri igazán a zenei stílusokat. Nekem az volt a fő célom, hogy abból induljunk el, amit a gyerekek hoznak otthonról, amit tudnak, s innen próbáljuk meg bevezetni őket a zene más világaiba.

Nemcsak a diákoknak, a tanároknak is más ez a hely, mint egy normál iskola.

- Pedagógiai szempontból nagy különbséget jelent az eltérő időbeosztás - mondja Barcza Horváth József nagybőgős, basszusgitáros, aki két szakközépiskolában is tanít a Snétberger központon kívül.

- A szakközépiskolában szeptembertől júniusig tart a tanév, ezalatt heti kétszeri találkozással végigcsinálunk egy eltervezett programot, ami akár négy évig is tarthat egy-egy növendékkel. Itt meg egy évben három kurzuson találkozunk, ezért sokkal sűrűbbre kell tervezni a munkát. Nagyon fontos az is, hogy olyan instrukciókat adjunk, amik alapján majd később magukban is vagy az otthoni tanárukkal jobban tudnak gyakorolni. Segít a munkában, hogy ez egy válogatott társaság, így az átlag tehetségesebb, jobb adottságokkal rendelkezik, mint egy szakközépiskolás. Igaz, sokuknál meg az előképzettség a kevesebb. Összességében én úgy látom, eredményesen tudunk együtt dolgozni.

Barcza Horváth József véleményénél kritikusabb a salgótarjáni zongorista diák, Talpas Zoltán.

- Voltak olyanok közöttünk, akik azt hitték, itt lehet majd megtanulni zongorázni, gitározni. Ez hatalmas tévedés. Az alapokat otthon kell megtanulni. Itt a tanárok megmutatják, merre tovább.

Snétberger Ferenc számára az a legnagyobb kérdés, mi lesz a továbbiakban a gyerekekkel. Az első évfolyamba járók mintegy harmada lehetőséget kap majd arra, hogy a júniusban kezdődő új tanévben is folytassa a tanulást.

- Sokaknak sajnos vissza kell oda menniük, ahonnan jöttek. Nagyon rossz lesz azt mondani majd nekik: Kösz, nagyon jó volt veled, de ennyi. Állandóan azon jár az eszem, mit lehetne csinálni. Arra is gondoltam, hogy egypárat visszahívunk tanítani. Vannak aztán olyanok is, akikkel már együtt zenélek. Nekem is nagyon jó az ilyen kihívás. Talán még jobban is játszok, mint régebben - mosolyodik el.

Az első évfolyam jövőjével való foglalkozás mellett persze legalább annyira fontos a folytatás. Az új csapat fiatalabb lesz, legfeljebb 20 éves a legidősebb, mert akkor jobban lehet őket tanítani. Lesz köztük néhány nem roma is.

- Két dologban hasonlítanak a roma származású társaikhoz. Ugyanolyan tehetségesek és ugyanolyan hátrányos helyzetben élnek. Nekik ugyanúgy segítenünk kell - mondja Snétberger Ferenc.

A sok megoldatlan kérdés mellett a legnagyobb, hogyan tudják finanszírozni a jövőben is az intézmény működését.

Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa a múlt heti látogatása után példaértékűnek mondta a Felsőörsön folyó munkát. Támogatást ígérni nem tudott, csak annyit, hogy legalább akkora uniós keret lesz a jövőben a hátrányos helyzetű csoportok támogatására, mint a múltban. Jó lehetőséget látna abban, ha a Snétberger központ alakítana egy "uniós zenekart".

- Az Európai Unió támogat zenekarokat, van például barokk zenekara és más hasonló. Ha itt létrehoznának mondjuk egy közép-európai roma zenekart vagy roma dzsesszegyüttest, akkor állandó támogatáshoz juthatnának ezzel.