A hónap orvosa: Soós Lajos a gyógyulásig végigkíséri betegei sorsát

Soós Lajos a fővárosban látta meg a napvilágot, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE) végzett, és, mint mondja, a jövőjét mindig háziorvosként képzelte el. Huszonnégy éve látja el Pápakovácsiban és még három környékbeli községben a háziorvosi feladatokat. Emellett május közepe óta Bakonypölöskén, Noszlopon, valamint Orosziban helyettesít az ottani megüresedett háziorvosi körzetben.

A SOTE elvégzése után pályáját Komáromban, a városi kórházban kezdte, majd feleségével egy év után Pápára költöztek. – Mikor erre jártunk, megfogott bennünket a város szépsége. A Fő tér, a Nagytemplom és környéke egyszerűen gyönyörű – indokolja akkori döntését a Naplónak nyilatkozva Soós doktor. Aztán három év után elhagyta a várost, mert Pápakovácsira, a megüresedő háziorvosi helyre hívták, előbb azok a betegei, akiket a kórházban kezelt, majd a település vezetői is. Elfogadta a felkérést, jött, mert a klinikai gyakorlatot a háziorvosi praxisra való felkészülés gyanánt fogta fel. – Itt az ember magára van utalva, óriási a felelősség, egyedül kell dönteni. Sokkal személyesebb és közvetlenebb viszony alakul ki a beteggel, nemcsak a betegség, annak háttere is kiviláglik – mutat rá.

Hozzáteszi, a betegség okának a megtalálása a legfontosabb. – Ha valakinek magas a vérnyomása, a gyógyszeres kezelés a gyógyításnak csak egy része. Az okot kell megszüntetni, amiért magas a vérnyomása. Itt élek, ezek között az emberek között, belelátok az életükbe, ahogy ők is az enyémbe. De nekem mint orvosnak tudnom kell kívülről, felülről látnom a dolgokat, hogy a velük való beszélgetések után segítséget tudjak nyújtani nekik az életvitelük alakításában – fogalmaz Soós Lajos. Mindez pedig nem lehet olyan egyszerű, ugyanis négy község – Pápakovácsi mellett Ganna, Döbrönte és Kup – 1600 lakosának ellátása tartozik hozzá. A csecsemőtől az aggastyánig, mert itt nincs külön házi gyermekorvos.

Dr. Soós Lajos pápakovácsi orvosi rendelőjében. Huszonnégy éve látja el a háziorvosi feladatokat

A doktor megfelelőnek tartja rendelőjük műszerrel való ellátottságát is. Rendelkeznek többek között EKG-val, vérnyomásmérővel, vércukorszintmérővel, véroxigén-vizsgálóval, az érvizsgálathoz dopplerrel, a hallásvizsgálathoz szükséges műszerrel, valamint egy korábbi pályázaton defibrillátort is nyertek.

– Arra vagyok képes, hogy tudjam, meddig tudok valakit ellátni. Ha az itteni vizsgálatok nem elegendőek, szakrendelésre utalom a betegeket, aminek az eredményével megint visszajönnek hozzám. Így a betegség kialakulásától a gyógyulásig kísérem végig betegeim sorsának alakulását – teszi hozzá, majd elmesél egy történetet, ami nagyon megmaradt benne. Pápán autózott, mikor egy út szélén félreálló kocsi mellől leintették. Egyik páciense ült a kocsiban, vezetés közben lett rosszul. Soós doktor azonnal tudta, mi lehet a baj, hiszen súlyos szívproblémákkal küszködő betegét ő utalta be a pápai szakrendelésre. Mikor letérdelt mellé, már nem mutatott életjelet, leállt a szíve, pulzusa sem volt, azaz beállt a klinikai halál. Azonnal elkezdte az újraélesztést, miközben hívták a mentőket. Mivel Pápán, a mentőállomáson éppen nem volt benn kocsi, a mentőautó csak fél óra elteltével érkezett meg. Soós doktor egészen addig küzdött a beteg életéért, aki még ekkor is kritikus állapotban volt. A mentők – a náluk lévő speciális felszereléssel – folytatták az újraélesztést, majd kórházba szállították az eszméletét visszanyerő idős férfit. A kezelés során speciális műszert építettek be a szervezetébe, így még sok évig élvezhette az életet.

Soós Lajos nem tudja elképzelni, hogy bárkivel is haragban legyen. – Nem is tudnék szeretet nélkül élni. Egy jó szót, egy mosolyt is nagyon értékelek. Ha rámosolyog az ember valakire, az önkéntelenül is visszamosolyog. A mosoly, a szeretet gyógyít. Igen, azt hiszem, én hiszek ebben – vallja. Persze az egészségügy pénz kérdése is, de véleménye szerint a feltételek nem rosszabbak, mint korábban, a műszerezettség is fejlődik.

A rezidensproblémához kapcsolódóan elmondja, van olyan időszak, amikor hét nap alatt háromszor dolgozik egyfolytában 32 órát úgy, hogy 24 órás ügyeletéből egyenesen a saját rendelésére megy. – Nem hiszem, hogy a többi kollégának jobb vagy lényegesen jobb a helyzete, mint az enyém. De mikor ilyen fáradtan, 32 óra után hazamegyek, majdnem mindig hallok, látok valami hírt arról, hogy melyik orvos már megint mit rontott el, mekkora hibát vétett. Nem hiszem, hogy ilyen szörnyű emberek lennénk, inkább azt gondolom, ha változna az orvosok össztársadalmi megítélése, a pénz sem lenne ennyire központi probléma, biztos, hogy a rezidensek is szívesebben maradnának itthon – hangsúlyozza.

Soós doktor egyébként remek kezdeményezésnek tartja és lapunknak is köszöni a hónap orvosa szavazás megszervezését, hiszen a betegek így, ezen a módon kifejezhetik hálájukat, továbbá úgy tudnak egy életre szóló ajándékot adni, hogy nem kell anyagi áldozatot hozniuk. Mint mondja, ebbe az erős mezőnybe már bekerülni is megtiszteltetés volt számára, és biztos benne, hogy mások is megnyerhették volna a szavazást. Azt hiszi, azért kaphatta ő a legtöbb szavazatot, mert neki vannak a legfigyelmesebb betegei. Még azt is gondolja, hogy a betegei ezzel a szavazással az ő itt töltött bő két évtizedét akarják megköszönni, ami rendkívül jó érzés számára.