Cserhalmi György visszamenne a jó kis porba

A Kékkúton élő 66 éves Cserhalmi György szerint megtisztelő ez a cím, örül, hogy a kollégái méltónak találták erre, miközben számára a családjával eltöltött minden egy perc többet ér, mint a színpad világában tíz év. Többek között erről beszélgettünk a népszerű művésszel.

- Kékkúton készül már a szobor a Nemzet Színészének?

- Á, dehogy, remélem, nem jut eszükbe ilyen marhaság.

- A faluban hogyan fogadták a hírt?

- Édesek voltak, feleségemnek gratuláltak a boltban, az utcán, én csak tíz napra rá kerültem haza. Megpuszilgattak, kezet ráztak, helyesen örültek.

- Volt kocsmai ünneplés?

- Olyan kicsi ez a település, hogy még kocsma sincs.

- Nyisson egyet!

- Rajtam nem múlik...

- Komolyra fordítva a szót, megfordult a fejében az, hogy a Nemzet Színésze címnek köze van a halálhoz? Egy művész életből való távozása után lehet megkapni és majd így is adományozódik tovább.

- Az emberben felmerül. Furcsa émelygést is hozhat, de Schwajda György így találta ki ezt. A legjobb viszont az benne, hogy a kollégák döntenek erről és ez rendjén van. Helyet kapni közöttük pedig megtisztelő.

Úgy saccolom, ötven százalék siker és ugyanennyi kudarc jellemezte eddig a pályám. Ez szerintem nem rossz arány, még talán hízelgő is – mondta Cserhalmi György a Nemzet Színésze, 260 filmszerep és 200 színházi szerep eljátszása után (Fotó: Koppán Viktor)

- Út a halhatatlansághoz?

- Aki halhatatlan akar lenni, ne menjen színésznek.

- Átgondolta-e, mi mindent ért el?

- Van egy nap, amikor az ember foglalkozik ezzel, aztán megy próbálni. Esetleg, még akad egy másik megtorpanás, amikor régi haverokkal ül le az ember nosztalgiázni. Na, ez a kishalál, a nosztalgia.

- A csibészes mosolya megelégedettséget tükröz.

- Nevetve beszélek, rám ragadt. Soha nem voltam megelégedett a munkámban. Minden elmúlik azután, hogy bemutatják, legyen az színházi előadás vagy film. Úgy saccolom, ötven százalék siker és ugyanennyi kudarc jellemezte eddig a pályám. Ez szerintem nem rossz arány, még talán hízelgő is.

- Akkor mi tölti el elégedettséggel?

- Elcsépeltnek és szentimentálisnak hangozhat az, hogy negyven-ötven éves koromban hirtelen a családom felé fordultam. Egy perc közöttük többet ér számomra, mint tíz év a pályán. Közben azért dolgozni kell, hogy el tudjam tartani őket.

- A szakmai életét meghatározó két embernek, Latinovits Zoltánnak és Bódy Gábornak gondolatban megköszönte a most kapott elismerését?

- Zolival magamban megbeszéltem, Bódy Gáborral egészen más a viszonyomon. Ne feszegessük ezt, mert most is azt mondanám neki, de nagy marha voltál. (Cserhalmi György fiatalkori barátja, a 39 éves korában elhunyt Bódy Gábor filmrendező ügynök volt - a szerző)

- Tudja, azt vettem észre, az elmúlt időszakban készült Cserhalmi interjúkban mindig szóba került a politika. Mintha Öntől várnák azt el, hogy kimondjon mások helyett fontos és égető mondatokat a szakmájáról, a közállapotokról.

- Nem vagyok senkinek a fogadatlan prókátora. Arról beszélek, amiről kérdeznek. Nem bátorság vagy gyávaság ez, hanem elvi kérdés és bizalmi ügy. Mint a kaja vagy egy öltöny az úri szabónál.

- Mégis, miért pont Önt kérdezik előszeretettel az elmúlt 25 évről?

- Engem olyan rendszerváltó fiúnak tartanak. Az maradt a köztudatban, hogy elmondtam valamit egy lépcsőn, amiről ma azoknak kellene számot adni, akik megfogalmazták a pontokat és nekik ez egyre kényelmetlenebb. Ha le merik írni a gondolataim, akkor elmondom erről a véleményem.

- Volt, hogy nem merték?

- Persze.

- Ezt olyan ironikus mosollyal mondta.

- Ilyen vagyok. Mindenen vigyorgok.

- A rendszerváltáson is?

- Arra büszkék lehetünk.

- És ami utána történt?

- Látja, már Ön is a politikáról kérdez. Olyan ez, mint a hurkapálca és a vattacukor.

- Ki a hurkapálca?

- Azt tudom pontosabban, hogy ki a vattacukor. Mindannyian és így vagyunk felcsavarva valamire, amitől együtt sem tudunk szabadulni.

- Ön kerülgeti a politikát vagy a politika találja meg Cserhalmi Györgyöt?

- Nem kerülgetés ez. Úgy van velem a politika egy része, hogy a baloldalnak fasiszta, a jobboldalnak mocskos liberális vagyok.

- Közben meg talán örül annak, hogy a saját kivívott szabadságában helyreteheti mindezt.

- Az ember nem örül annak, ha mindenki köpködi és lövöldözi, de hozzá lehet szokni. Ma válaszoltam egy miniszternek, aki egy nagyon szép levelet írt annak kapcsán, hogy a Nemzet Színésze lettem. Volt egy mondata, hogy a teljesítményem akkor is imponáló számára, ha időnként egyik vagy másik lövészároknál állok. Én nem állok lövészárkoknál, nem tudom elfogadni azokat, a lövészárok nem lehet cél egy hazában. Azt próbáltam neki megfogalmazni, hogy ebben a honi kapitalizmusban is ugyanazt mondom, mint a honi szocializmusban, csak közben eltelt egy élet.

- Egyszer azt is megfogalmazta az életéről, hogy el kéne jutni a tengerig, csak kispatakként nem biztos, hogy sikerülhet ez.

- Láttam a tengert, az óceánt, de tudom, hogy szimbolikus értelemben kérdezi mindezt, mint Adynak az Értől az Óceánig című versében olvasható. Az ember visszavágyik abba a jó kis porba, ahonnan jött. Budapesten, a Hamzsabégi úton nőttem fel, Debrecenben és Révfülöpön nevelkedtem, fontos helyek ezek számomra. Úgy lesz majd az enyém a magyar tenger, hogy megbeszéltem a családommal, ha meghalok, el kell égetni, bevinni a Balatonba és beleönteni a tóba. Így szeretném, nem akarok kalamajkát számukra, hogy minden halottak napján kijöjjenek a temetőbe, ha meg nem tudnak, akkor ezzel még én okozok problémát nekik.

- Az viszont nem lenne gond, ha megírná a saját életét. Még nem jelent meg Cserhalmi könyv.

- Ha rajtam múlik, ez így is marad. Otthon tartok több spirálfüzetnyi feljegyzést, naplót vezettem mindenről, húsz évvel ezelőtt hagytam abba. Néha előveszem, látom mozgalmas volt az élet. Felfedezek, megnézek, visszaolvasok pár levelet, belefeledkezem. Olyan szemérmes érzés, mintha mások életében kutakodnék, pedig velem és körülöttem zajlott minden. Mindig piszkozatban írtam a válaszokat a levelekre, így szembesülök azzal, kinek miről írtam, kit kedveltem és miért.

- Eszébe jutnak emlékképek?

- Inkább tűélesen helyrekerülnek az élet fontos pillanatai, azok, amikre az ember már nem emlékszik vagy nem úgy gondol vissza, ahogyan valójában történtek.

- Melyik levelet olvasta el a legtöbbször a múltjából?

- Írt apám egy levelet nekem Püspökladányba a Karancs Ferenc Gimnáziumba. Nem mondom el a tartalmát, azon elbőgtem magam. Szép, szívhez szóló írás volt. Azért olvastam el többször, mert volt köztünk egy távolság, harminc éves koromban jöttem rá, ki az apám, meg tudtam szeretni, csak közben késő volt, mert meghalt.

- Az elmúlt időszakban viszont Önért aggódtak az emberek, mert kórházba került egy időre.

- A derekam jelzett, súlyosabbnak bizonyult, mint gondoltam, úgy volt, hogy nem tudok járni, de most már kikeveredtem ebből.

- Fiatalkori kivagyiságok, kaszkadőr nélküli ugrások, esések hozzájárultak ehhez?

- Azok is, meg genetika, mindent megtettem, hogy ezt se ússzam meg.

- Soha nem akart semmit megúszni, ezt tanácsolná a mai fiatal színészeknek is?

- Alkalmatlan vagyok a tanácsadásra, tanításra. Együtt tudok gondolkodni velük, ha hozzám fordulnának, azt mondanám, gyertek, beszélgessünk egy-két órát és abból vagy visznek magukkal valamit vagy nem. Az a fajta szabadság, amit úgy hívnak számítógép és internet, átrendezte az agyakat. Jó lenne azt megérteni, hogy a fogalmaink már nem arról szólnak a fiataloknak, ahogyan azokról gyakran vélekedünk. Ebben az évezredben nem érvényesek a formulák, amikbe mi belekényszerültünk és nem árt, ha ezt tudomásul vesszük, mielőtt még csalódás ér sokakat.

- Ezzel szemben az biztosan örömforrás az életében, hogy megszületett az unokája. Ő milyen útravalót kap majd a nagypapájától?

- Azt, amit én is a nagyapámtól kaptam. Kézen fogott és megmutatta, milyen az augusztusi csillagos ég, hogyan keletkeztek ezek az égitestek, hányféle hiedelem kötődik hozzájuk, a csillagképekhez. Közben bent lógott a horgászbot a vízben, aztán megéreztük a parton a közeli pékségből jövő kenyér illatot. Vettünk két veknit, a hónunk alá csaptuk, lecsípte nekem az egyik csücskét és azt majszolgatva mentem vele haza.

- Ha maradunk az előzőeknél: talán így el lehet jutni a tengerig?

- Még tovább is. Az égboltig.