Vendégsarok - A szabadidő, ami a miénk

Rendben, hogy szabad, de mivel töltsem el? Olyannyira megszoktuk már, hogy minden percünket beosztjuk, vagy mások osztják be, hogy értetlenül állunk „üres" perceink előtt. Ha nem teszek semmi hasznosat, unatkozni fogok, nem? Nem feltétlenül... igazából rajtunk múlik.

Divatos szokásaink közé tartozik, hogy otthonról rendeljük a pizzát, ebédet, katalógusból a házhoz szállíttassunk termékeket. Nem írunk már levelet ünnepekkor, e-mailt küldünk és sms-t, sablonos jellegtelenségeket. A legtöbb ember hasonló cipőben jár, de ha elég őszinte magához, kénytelen bevallani, hogy ennek több hátránya van, mint előnye. Viszont mindig van lehetőség a változtatásra, csak akarat és (szabad)idő kell hozzá. Kezdjük azzal, hogy társas kapcsolatot építünk családdal, rokonokkal, barátokkal. Ugyan ki más lehetne az első, mint a család.

Töltsünk együtt minél több időt! Barátainkkal osszuk meg érzéseinket, élményeinket. Nagyon hozzászoktunk már az egyirányú kommunikációhoz a tévét nézve, rádiót hallgatva. Olvass, de nézd meg mit! Olyant, hogy mikor leteszed a könyvet, több legyél valamivel, mint amikor fölvetted. Ha meg szeretnénk nézni egy regény filmes adaptációját, kezdjük a könyvvel! Egy film lehet bármilyen igényes, a könyv mindig jobb. Nem jó ötlet, a számítógépezésben, a netes szörfözésben keresni a kikapcsolódást. Egészségrontó, függőséget okoz és elszigetel. A számítógép maradjon az, ami: munkaeszköz. Szórakoztató, izgalmas és értékes szabadidő eltöltés a színház. Közösségformáló hely, ahol alkalom van találkozni, együtt lenni, szórakozni. A befogadót gondolkodásra ösztönzi a mai „késztermék világban".

A színházkultúra a diákokat gondolkodásra, alkotásra, kifejezésre ösztönzi. Töltsünk sok időt a szabad levegőn! Családdal, barátokkal kiránduljunk, mozogjunk sokat! Keressük a csendet vagy a közös beszélgetést. Olykor az egyedüllét a természetben, távol a nyüzsgéstől gyógyító lehet. Gyalog, vagy kerékpárral. Ha van kutyánk, vigyük el magunkkal, örülni fog neki. Értékes időeltöltés a közösségekben végzett aktív tevékenység is. Az élmény akkor igazán a miénk, ha megosztjuk másokkal. Sajnos manapság egyre kevésbé népszerűek a múzeumok kiállításai, rendezvényei. Egyre kevesebbeket érdekel a múlt. Pedig ahhoz, hogy tudjuk, hová tartunk, tudnunk kell azt is, honnan jöttünk...

Arra szintén kevesen szánják rá magukat, hogy a két kezükkel alkossanak maguk vagy mások örömére. Horgolni, kötni vagy hímezni bárki könnyedén megtanulhat, de egy-egy szép festmény is díszítheti a falat, vagy egyedi ajándék lehet. A fiúknak pedig ott a barkácsolás. Másokat a sütés-főzés, takarítás kapcsol ki. Ha több időnk van, nézzünk szét az országban. Csodálatos kulturális és természeti értékeink vannak. Tehát kizárólag kreativitásunkon, elszántságunkon múlik, hogy ne legyenek unalmasak a hétköznapok, hogy hasznosan töltsük szabadidőnket.

Szerencse Károlyné, a sümegi művelődési központ vezetője