Ünnep közeledik

Nincs nagyobb jó hír az emberiség számára, mint ennek a két napnak a jó híre. Mert nagypéntek azt hirdeti – nemcsak a keresztényeknek, hanem minden embernek –, hogy Jézus Krisztus kereszthalála szabadulást jelent a bűnből, amely úgy átszövi életünket, hogy el sem tudjuk képzelni, milyen nélküle a világ. Jézus áldozata, amelyet az emberekért hozott, leveszi róluk bűneik súlyát, és megtisztulhatnak tőle. Megtisztulhatnak mindig újra, ha bocsánatot kérnek szívből jövően. Ha pedig van bűnbocsánat, akkor lehet ebben a világban küzdeni a rossz ellen, és a jóért a közösségek, a társadalom, az egyén javára.

Húsvét pedig azt hirdeti – nemcsak a keresztényeknek, hanem minden embernek –, hogy a halál nem a végső szó az ember életében. Az élünk, s aztán meghalunk megszokott, de mindig újra kétségbeejtő valósága megfordult: meghalunk, de azután újra élünk, feltámadunk. Mert van Valaki, Jézus Krisztus, aki legyőzte az ember számára legyőzhetetlent, a halált. Húsvét eseménye minden ember szívébe oda akarja ültetni az élet halál fölötti győzelmének jó hírét. És mivel van győzelem a halál fölött, ezért van remény is, amikor létünkről és létünk értelméről gondolkodunk.

Ilyen komoly, minden embert egzisztenciálisan érintő eseményeket készülnek ünnepelni a keresztény közösségek. S ahhoz, hogy az ünnepre ne csak testileg, de lelkileg is készen álljunk – a kis herceg szavaival élve – díszbe kell öltöztetni a szívünket.

Erre adatik a nagyhét, élén a virágvasárnappal, Jézus Jeruzsálembe való megérkezésének emlékünnepével. Hogyan jelent ez készülést, a szív díszbe öltözését számunkra? A veszprémi evangélikus gyülekezetben úgy, hogy óvodásaink, az Örömhír Evangélikus Keresztyén Óvoda gyermekei, az istentisztelet elején virággal és énekkel vonulnak be a templomba, mint egykor azok, akik Jézust fogadták Jeruzsálemben. Ők, a gyermekek, tudnak szíveket olvasztani, felmelegíteni énekeikkel, verseikkel, hogy aztán fogékonyak legyünk Isten hozzánk szóló igéjének befogadására.

Mi nem tudunk nyuszit ünnepelni ezen az ünnepen. Nekünk túlságosan jelentéktelen ünnep az, amely a tojást (!) hozó nyuszi ünnepe csupán. Milyen bagatell ez a keresztények ünnepéhez képest, az ember egzisztenciális kérdésére adott isteni válasz jó híréhez képest.

De szimbólumaink nekünk is vannak: az áldozati bárány, aki hordozza a világ bűneit, a mi bűneinket is. A tojás, amely a Jézus által bűnöktől megszabadult, és a bűn ellen harcoló új élet szimbóluma, a locsolkodás népszokása, amely szintén a megtisztulás, az új kezdet, az élet jele.

Ezek köré építjük óvodásaink nagyheti játszóházát. Ezek adják a foglalkozások alapját. A felnőtteknek pedig húsvét hajnalán a még sötétben kezdődő, de a végére kivilágosodó istentiszteleten a sötétség és a fény szimbóluma segít átélni Isten jó hírét: Krisztus hatalmát a halál fölött, az élet győzelmét.

Bárcsak minden ember szívében gyökeret eresztene nagypéntek és húsvét ünnepének jó híre, az ebből fakadó remény töltene el valamennyiünket!

Isó Dorottya
evangélikus lelkész