Hétvége

2017.03.24. 18:23

Túlfogyasztás: nem látjuk még az előttünk álló bajokat

Mi, emberek miért nem érjük be néhány bogyóval és vízcseppel? Vendégírónk: Varga Szabolcs okleveles fizikus.

„Sokszor figyeltem otthon a mezőkön a pacsirtákat. Olyan egyszerű, szerény teremtmények. Beérik egy apró vízcseppel, néhány bogyóval, és mégis élnek. Felröppennek az égbe. Egy nap arra a gondolatra jutottam, hogy mi is boldogok lehetnénk, ha beérnénk oly kevéssel, mint a pacsirta. Élhetnénk úgy, mint ők. Énekelnénk, és úgy adnánk hálát a teremtőnek.”

A fenti gondolat, amelyet Assisi Szent Ferenc mond III. Ince pápának a Napfivér, Holdnővér című filmben, ma is aktuális, mivel évről évre többet termelünk, keresünk és fogyasztunk. Többet eszünk, utazunk és nagyobb házakat építünk. Boldogabbnak érezzük magunkat, és még a gazdasági növekedést is fenntartjuk. Aki a fogyasztói társadalomban született, az el sem tudja képzelni, hogy az élet lehet másmilyen is. Én a szerencsések közé tartozom, mert gyerekként egyszerre láttam egy eltűnő szegényparaszti életet és a fogyasztói korszak beindulását. A nagyszüleim képviselték a múltat, míg a szüleim a fogyasztói társadalom építőit.

A szüleim a gépesítésben látták a jövőt, gyárban dolgoztak és téglaházat építettek. Kergették a pénzt, de többet is költöttek. A nagyszüleim ezt az utat nem járhatták. Ők egész életükben szegényparasztok voltak és vályogházban éltek. A vízért is a kúthoz jártak. Egyszerű szerszámaik voltak. De bespájzoltak több mázsa cukorral és sóval.

Gyerekként az életvitelüket nem tartottam követendőnek, de mára megértem őket, mivel két világégést megéltek. Mostanában sokat tűnődöm azon, hogy mit kellene megőrizni az ő egyszerű életvitelükből.

Jelenleg a legnagyobb probléma a túlfogyasztás. Ennek velejárója a Föld erőforrásai-nak kifogyása és a mindent ellepő szemét. Erőforrásaink kimerülése azért veszélyes, mert utódaink életszínvonala erőforrások hiányában drasztikusan romolhat. De az még nagyobb probléma, hogy nem lesz erőforrásunk az újjáépítésre egy esetleges újabb világégés után, ami lehet akár világháború vagy természeti katasztrófa. A folyékony és szilárd halmaz-állapotú szemét a kisebb gond. Ezek ugyan tönkretehetik a termőföldjeinket és mérgezhetik a vízbázisainkat, de annyi előnyük azért van, hogy legalább összegyűjthetők. A gáznemű hulladékkal viszont sokkal nagyobb a baj, mert az önkéntes szemétgyűjtők hiába is gyűlnének össze, nem tudják összeszedni a szén-dioxidot és más égéstermékeket. Emiatt közlekedési szokásaink megváltoztatására volna szükség.

Autó helyett gyalog vagy kerékpárral kellene közlekedni, hogy a gáznemű hulladék mennyisége ne növekedjen tovább. Habár a világ egy része már készül az átállásra a belső égésű motorral hajtott autók fokozatos betiltásával, lehet, hogy már minden késő. Ennek oka, hogy a természet késve válaszol az emberi behatásokra. Ez így van a napsugárzással is. Hiába süt legtöbbet a nap júniusban, mégis a legmelegebb időszak augusztus elejére esik.

Az emberi beavatkozásra adódó válaszidő sok évtizedre elnyúlhat, és sajnos nem látjuk még az előttünk álló bajokat. Bekövetkezhet, hogy az emberiség legfontosabb feladata a szén-dioxid megkötése lesz. Ekkor az egész világot behálózó, a szén-dioxidot megkötő rendszerekre lesz szükség. De ki fogja megfizetni ezeknek az árát? Végül a legkisebb probléma a túlfogyasztással, ami emberi szemszögből mégis legelöl van, hogy az egészségünket is idő előtt tönkretesszük. Csak azt tehetjük, hogy visszafogjuk az energiafelhasználást. A jelenlegi társadalmi berendezkedés mellett olyan mértékben ez nem lehetséges, mint amennyire Assisi Szent Ferenc kívánatosnak tartaná, de sok kis lépéssel még a jelenlegi életszínvonal is megőrizhető.

Első lépésként le kellene mondani a külföldi nyaralásokról, a wellness-hétvégékről és a síelésről. A következő lépésben az autóról a tömegközlekedési eszközökre kellene váltani. A kertápolásban is hasznos lenne visszatérni a hagyományos paraszti eszközökhöz (például kasza), és törekedni kellene a saját magunk által megtermelt élelmiszerek fogyasztására. A megtakarított pénzen elvégzett lakóház-szigetelés tovább javítana a helyzeten. Ezek a lépések az életünket biztosan nem keserítenék meg, de jelentősen csökkentenénk vele a fogyasztásunkat és a károsanyag-kibocsátásunkat is. Ahogy a múltban voltak katasztrófák, úgy várhatóan lesznek a jövőben is. Ilyen lehet akár pusztító árvíz és szárazság, de egy vulkán kitörése is. Ezekre fel kellene készülni. Pillanatnyilag esélyünk sincs arra, hogy ezeket a kihívásokat leküzdjük. Ennek egyszerű oka az, hogy nem érjük be néhány bogyóval és vízcseppel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!